Két gyönyörű égitest, amelyek a távoli horizonton járva végzik a dolgukat, kiegészítik egymást, részei egymásnak. Részei, mint ahogyan a nő a férfinek, a férfi a nőnek. Ha csak a teremtés történetében nem ezt a szerepet szánták nekünk. Jobb szeretem a Nap és a Hold metaforáját, mert talán semmi nem jellemzi jobban a nő és a férfi kapcsolatát. Tetszik a gondolat. Bár elsőre biztosan azt gondolnád, hogy a Nap az maga a nő, mert ragyog, mert fénye van, mert melegít, mert életet ad… Még sorolhatnánk mi mindent tesz, mi minden kapcsolódik hozzá… Ám nem így van. A Nap a férfi, s bár ragyog és...

Télen születtem.  Legalább is az anyukám azt mondta, hogy csikorgó hideg volt akkor december elején. Igazából nem a Mikulásnak kellett volna kipottyantania a zsákjából, hanem a Jézuskának kellett volna a karácsonyfa alá csempésznie. No, ez nem így sikerült, de szerintem ez már nem is lényeges. A lényeg az, hogy már egy jó ideje itt vagyok. Tapasztalom a létnek ezt az emberi formáját. Jó is van, rossz is van, könnyű is van, nehéz is van. És minden attól is függ – sőt, talán attól függ igazán –, hogy ki, hogyan éli meg a mindennapokat, mert ezek alapján ítéljük meg az életünket. Amikor azt...

Mi jut eszedbe a tűzről? Előbb talán a pusztító erejére gondolsz, aztán arra, hogy milyen jó melegedni mellette a hideg őszi estéken, milyen jó nézni, ahogyan lobog a kandallóban. Utána talán eszedbe jut a purgatórium, a tisztítóműhely, ahol a bűnös lelkek a tűz által tisztulnak meg. Most nem ezekre gondoltam, más megközelítésből szemlélem a tüzet… Felballagtam ahhoz a sziklához, tudod, amit csak „kanapésziklának” hívok, ahol csak én vagyok vagy te és a mindenség. Most sokkal nehezebb volt az út, mint máskor. Mintha megnőttek volna a hegyek, mintha az utat szegélyező fasor közelebb jött...

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki sokszor elgondolkozik azon, hogy ki is valójában. Miért vagyok itt, mi a feladatom, mit kell tennem és meddig? Bevégzem, nem végzem? Ezek a kérdések több ezer formában villannak fel az agyamban, és biztosan tudom, hogy nem csak az enyémben. A válasz akár nagyon egyszerű is lehet: az vagy, akinek gondolod magad, az vagy, amit magadról gondolsz, amit érzel, mert az érzéseid, a gondolataid határoznak meg. Persze, az már más kérdés, hogy befogadod-e mindet, hiszel-e a saját érzéseidnek, gondolataidnak vagy sem. Sokszor látom, hogy az emberek szembe mennek...

Vírus van. Pusztít. Több szempontból is. Egyik a fertőzés, amely veszélyes, súlyos, halálos. A másik, amit a lelkedben okoz, a harmadik pedig, amit az emberekkel művel. A fertőzés ellen úgy tudunk védekezni, ha betartjuk a szabályokat. Ez folyik a csapból is már egy éve, de még mindig van, aki nem érti, nem akarja érteni, tagadja a tagadhatatlant mindaddig, amíg saját bőrén nem tapasztalja meg a betegséget vagy éppen egy szeretett családtagjának, barátjának az elvesztését. Ez pedig már nem a magyar virtus, hanem személyes pökhendiség, kivagyiság, az embertársak semmibe vétele....