Bevallom, az elsőn is írni akartam, de „magasabb erők” úgy döntöttek, foglalkozzak magammal, és egy kiadós influenza képében ledöntöttek a lábamról.  Figyelmeztetés volt! Akadt már több is, de ha a kisebbekből, a szép szóból – fejfájás, fáradtság, kialvatlanság  –  nem értek, akkor küldenek egy nagyobbat, hogy fogjam már fel végre, hogy pihenni kell, törödni magammal, a fizikális és a mentális egészségemmel… Megértettem a leckét.  Persze, az, hogy éppen szilveszterkor történt mindez, annyira nem esett jól, de hát mit tehettem volna. Tudod, az már nagy baj, amikor a pezsgős...

Valójában tudom, hogy előttem van, de a ködön át csak a halvány körvonalait látni. Tudom, hogy az égig ér, a felhők fölött van a csúcsa. Most olyan valószerűtlennek látszik az egész, félelmetes óriásnak, bevehetetlen erődítménynek. Közelebb érek, a köd nem enged, sőt, ha lehet még sűrűbb, még áthatolhatatlanabb akadályt gördít elém. A hegy közelébe érek. Tudom, hogy keskeny ösvény visz a csúcsig. Nem látom az ösvényt, a köd talán ott a legsűrűbb, ahol az ösvénynek kezdődnie kellene. Sopánkodhatnék a mindent beborító, sűrű, tejfehér természeti jelenség miatt, de nem teszem. Az az érzésem...

Mit is jelent ez a szó? Van ennek a szónak matematikai megközelítése is, de azt most hagyjuk, ebben én cseppet sem vagyok kompetens, mint ahogyan a matekban sem. Én más szempontból vizsgálom azt a szót. Nekem céltalan lődörgést, lötyögést, amolyan „se nem megyek, se nem jövök mozgást” jelent… Bolyongani lehet sok helyen. Egy városban, amikor nem tudod, mit is akarsz ott látni, megélni, csak úgy jössz-mész, hátha akad valami, ami mégis értelmet ad ennek az egésznek. Bolyongani lehet egy erdőben, ahol, mondjuk, eltévedtél. Ez talán nem a legjobb bolyongások közé tartozik, de végül is itt is...

Váratlan találkozások, fura emberek, különös helyzetek. Amikor nem azzal találkozol, akire vágysz, amikor az általad elképzelt tulajdonságoknak egyetlen morzsájával sem rendelkezik, amikor olyan helyzetbe keveredsz, amelyet legmerészebb álmodban sem képzeltél el magadnak… Mégis, valamiért ezek a találkozások létrejönnek. Olyankor ott állsz, értetlenül, saját magadat sem érted, hogyan is keveredtél ilyen helyzetbe. Ha tudomásul veszed és elfogadod, hogy véletlenek nincsenek, akkor keresheted az okot, hogy miért is kellett találkoznod egy vadidegennel. Neked kell észre venned, meglátnod valamit...

Ki vagyok én? – Bizonyára te is ezerszer feltetted magadnak a kérdést, s ha jól sejtem, akkor ezer egyedjére sem tudod a választ. Hol ez vagy, hol az. Csak töröd a fejed, gondolkozol, meditálsz, netán hagyod, hogy a csönd mögül megszólaljon benned valaki. Néha még oda is figyelsz rá, hallod a hangját, érteni véled, amit mond, de valójában csak a képzeleted szüleményének tartod, s nem valós dolognak. Továbblépsz anélkül, hogy tennél valamit, anélkül, hogy tudomásul vennéd. Az a belső hang pedig pontosan meg tudja mondani neked, ki is vagy, minek is vagy itt, mi dolgod, merre kellene menned,...