Hajnal. Korom sötét volt a szobában. Mégis éreztem a hajnali derengést. Más volt az… Furcsa ködös reggel, át a mezőn, az erdőszélig a hajnali szürkeségben. A Nap még nem ébredt fel, nem nyújtogatta sugarait, eszébe sem volt ilyen hajnali órán az ég felé kapaszkodni… Bandukoltam az erdő felé. Pillanatra filmszakadás. Itt már jártam, ezt már éreztem, ahogyan borzongott a hátam a hűvös, nyirkos reggelen. Eszembe jutott, mi is következik: egy árnyalak lép ki az erdőből és felém tart. Igen, tudom, átéltem már… A film itt végképp megszakadt. Magamhoz tértem. Sosem fogom megtudni, hogy ki az az...

Ha tudnám, mit szeretnék, megosztanám veled. Mindent megosztanék, elkiabálnék, hallja meg az egész világ! Túlharsognék minden harsonát, trombitát, hegedűt és zongorát… Ha tudnám, mit szeretnék… Néha csak ülök a gépem előtt, nézem a klaviatúrát, ha csak tollam lenne, akkor bizonyosan a végét rágnám azon törve a fejem, mit is szeretnék. Mit írjak le, mit szeretnék? Mit is? Békét, nyugalmat. Olyan elcsépeltnek, unalmasnak tűnik ez a két szó, de tudjátok mit, szerintem mindenki csak erre vágyik. Jó hírekre, kellemes, nyugalmas napokra, nem a főnök idegességére, a kolléga intrikájára, a családi...

Olyan jó néha megkapaszkodni valamiben! A nehéz helyzetekben általában kapaszkodókat keresünk, fogódzókat, mert úgy könnyebb tovább lépni vagy éppen könnyebb maradni, könnyebb elengedni, könnyebb feloldani. Kell valami, amiről azt hiszed, hogy stabil, hogy kitart, hogy megtart, hogy szükség esetén neki döntheted a hátad… Az ember társas lény és persze legtöbbször a társába kapaszkodik vagy abba, aki érzelmileg a legközelebb áll hozzá. Olykor egy barát háta, karja, válla is jól jön. Ha másra nem, hát jól ki lehet sírni magunkat rajta.  Azt tapasztaltam, hogy legtöbben akkor ragaszkodunk...

Rossz magyarsággal a benzinkutakra használjuk ezt a szót a köznyelvben. Ronda szó, mégis mindenki megérti. A magyar szóképzés szabályainak még meg is felelne, de akkor sem szép. Hogy miért használom mégis? Talán azért, mert éppen illeszkedik a mondanivalómhoz. Tegnap arról írtam, hogy tegyél rendet a fejedben, ma pedig azt szeretném megmutatni, honnan veheted ehhez az „üzemanyagot” ­− csak hogy a hasonlatnál maradjunk. Mi az üzemanyag? Erőforrás, ami hajt, működtet valamit. Elgondolkodtál már azon, hogy téged mi hajt? A kényszer, mert dolgozni kell, mert élni kell, mert a számlákat fizetni...

Amilyen a belső világod, olyan a külső világod is. Ha jól sejtem, akkor most alaposan körbe nézel, látni akarod milyen vagy belül. Háááát, olyan! Kicsit szertelen, kicsit rendetlen, vagy éppen nagyon, de lehetsz pedáns, rend- és tisztaságmániás. Nekilódulsz valaminek, aztán abbahagyod, máshoz fogsz, mást találsz ki, másik irányba mégy, aztán csodálkozol, hogy semmi sem kerek körülötted, semmi sem állandó. Csodálkozol, hogy megszereztél valamit, aztán elveszíted… Tisztaság vesz körül, rend és fegyelem, katonás rendben állnak a könyvek, egyetlen porszem nem csillan rajtuk… Valami mégsem olyan,...