Mi is a pillanat? Nem lehet megfogalmazni, nem lehet megfogni, megállítani, nem lehet rákiabálni, nem lehet szépen, csúnyán beszélni, veszekedni vele… Semmit sem lehet. A pillanat – jó vagy rossz – jön. Így vagy úgy, megélheted vagy hagyhatod elillanni. Néha hagynám csak úgy, elillanni… Ám mivel nem lehet rá felkészülni, nem lehet előre látni, így azt sem tudhatod, melyik az a pillanat, amit ezerszer is megélnél, s melyik az, amelyiket messze elkerülnél, kihagynál, tudomást sem vennél róla… Nekem volt ma egy ilyen pillanat. Facebookos bejegyzés egy kedves barátomról, akinek a puszta léte...

  „Ne sírj! Minden rendben lesz” – sok évvel ezelőtt mondta nekem egy „kisember”, aki akkor alig volt hétéves. Simogatta az arcom, vigasztalt, a szeméből olyan erő és bizakodás áradt, hogy csaknem elszégyelltem magam. Én meg, a nagy és okos felnőtt, hitehagyottan, tele félelemmel és szorongással, ott bőgtem egy kórházi folyosó végén, s már a sokadik kínnal töltött óra után azt vártam, hogy végre kinyíljon a műtő ajtaja, megjelenjen az orvos és mosolyogva mondja, hogy „Minden rendben van!” Megtörtént, csak persze még órákkal később. Közben többször a fülembe csengtek a kisfiú szavai,...

Szakadt az eső. Pocsékságos nap volt, esett, zuhogott, szemerkélt, aztán újra rázendített, még dörgött is. Őszidőben ez talán nem annyira szokványos, de ez van. A nappalim ablakából néztem, ahogyan esik, hol jobban, hol kevésbé, néha még a Nap is kidugta az orrát a felhők mögül egy pillanatra. Aztán vissza is húzta, ezt a ronda, nyálkás, nedves időt még ő sem szereti. No, és persze, esze ágában sem volt Szent Péterrel azon civakodni, hogy miért is tartja itt ezeket a nyomasztó szürke felhőket. Szóval a Nap is úgy döntött, hogy aznapra szabadságolja magát. Én is szívesen tettem volna, ámbátor...

Rendező vagy, akár akarod, akár nem. A saját filmedet rendezed. Minden úgy történik, ahogyan te akarod, ahogyan te döntöttél. Ja, hogy mégsem minden olyan, mégsem az, amit akartál, mégsem szép és fényes! Vajon miért is? Milyennek látod? És hogyan látod? Olyan mintha tévét néznél, vagyis kívülről látod magad, vagy aktív szereplője vagy annak a filmnek. Sok ezer kérdés szaladgál a fejemben ezzel kapcsolatban… Két hírem van... Az egyik nem annyira jó. Kezdem is ezzel. Ha kívülről látod magad, akkor valóban csak „tévét” nézel. Történnek veled a dolgok, jók, rosszak, vidámak, szomorúak, olykor...

„Sírj, ha szomorú vagy. Ha nincs több könny, az élet majd megy tovább.” /Jet Li - Félelem nélkül c. film/ Sírás. Szélsőséges érzelmi állapot. Némelyek azt mondják a gyengeség jele, mások azt mondják, jó tesz. Van úgy, hogy segít, és valóban megkönnyebbülsz, van úgy, hogy még mélyebbre visz és tovább zokogsz, van úgy, hogy felszabadulsz tőle, van úgy, hogy gúzsba köt. Mindenki másképpen teszi, mindenkinek másképpen jó, másképpen rossz. A tudósok szerint – bár néhány válasszal még adósok – mindenkinek jó, mert megnyugtat, könnyebbé teszi a testet-lelket. Azt persze még a mai napig sem tudják,...