Lassan vége, nem mondhatnám, hogy milyen sokat írtam ebben a hónapban. Bocsánat, más dolgok vitték el a figyelmemet. Annak is vége már. Beköltöztem, szépítgetem, alakítgatom… De ma pihenek. Most jöttem rá, hogy milyen hosszú is volt ez a hónap. Csomagolás, pakolás – még mindig vannak holmijaim, amelyekről halovány gőzöm sincs, hogy hol vannak. Néha előkerül egy-egy bontatlan doboz és kincseket találok benne. Aztán persze, nem tudom hová pakolni. Még nincs helye mindennek… Majd lesz! Március. Itt a tavasz! Mondtam én, jön az, csak olykor-olykor akadályokat gördítenek az útjába. Hol egy kis...

  Csak ezt az egy szót írtam le reggel két korty kávé között, másra már nem volt időm. Mennem kellett. A parkon sétáltam keresztül, ahogyan minden reggel, s ez az egy szó kattogott a fejemben. Egy pillanatra talán kizökkentem, mert kora reggel szembetalálkoztam egy apukával, aki egy szál pólóban kísérte óvodába a kislányát. Nevethetnékem támadt a gondolattól, mert amint megláttam őket az jutott eszembe, hogy a „pacuha apuka a kis pacuha lánykáját” kíséri az oviba. A lánykán leggings volt, rózsaszín szoknya, az a hagymaféle, derekán virágok lettek volna, de most a csípőjén lógtak. Kis...

Néha beszorulnak a szavak. Csak állsz némán, várod, hogy kitörjön belőled a gondolat. Aztán néma maradsz, mert egy hang sem jön ki a torkodon. Ez az az eset, amikor nem kell megszólalnod, mert éppen azzal mondasz a legtöbbet, hogy nem beszélsz. Máskor meg beszélsz, hetet-havat, nyarat-telet összehordasz, csak azért, hogy beszélj. Ilyenkor zavarban vagy, nem tudod eldönteni, hogy a beszéd jobb-e vagy a hallgatás. Aztán mindkettő kínos lesz. Olykor jó hallgatni. Csak üldögélni, másokat figyelni, jelen lenni, de nem beszélni. Ilyenkor érzed azt, hogy a kimondott szó belerondítana az idillbe,...

Ma olvastam egy történetet. Úgynevezett naplós bejegyzés a Randivonal.hu-ról. Nos, nekem is kinyílt a bicska a zsebemben. A „teremtés koronái” néha nyomdafestéket nem tűrő módon tudnak viselkedni. Megosztottam a Facebookon. Tanulságos történet, és van még hozzá néhány gondolatom. Fura, ahogyan manapság mennek a dolgok. A férfi nem igazán férfi, mert elveszítette azt a viselkedésmintát, amelyet követnie kellene, vagy gondoljuk, hogy követni kellene. Ebben a világban már semmi nem történik a hagyományos módon. A hagyományos módi, hogy a férfi férfiként viselkedik, végzi a dolgát, hódít, ha...

Képzeld el, ahogyan a víz lezúdul a hegyekből, s magával hoz mindenfélét. Ágakat, néha egész fákat rángat ki a földből, máskor kavicsokat, netán kősziklákat görget maga előtt. Hatalmas ereje van, mint az életed folyamának. Elindult valami, amikor megszülettél. Akkor még nem érzékelted, nem tudtad, mi az. Kicsi volt még az a víz, gyenge, mások irányítgatták, mások terelgették, s te arra mentél, amerre vitt ez a mások által meghatározott lassú víz. Aztán egyszer csak felgyorsult minden, nem értetted, de mentél vele, hiszen nem is volt más választásod. Ahogyan kezdted érteni a folyódat, úgy...