Meddig ember az ember? Mostanában gyakorta felötlik bennem ez a gondolat. Mi határozza meg az emberi létet? Milyen tulajdonságokkal bír az, aki valóban ember? S kinek a szempontja dönt. Csak azt tudom, nekem meddig ember az ember, én meddig tartom annak, s melyik az a pont, ahonnan már csak a „volt ember” jelzővel illetem. Mondhatod persze azt, hogy mindenki ember. S igazad is van, hiszen ez a faji jellemzőnk, de én most az EMBER-re gondoltam, csupa nagybetűvel. Amolyan klasszikus forma ez. Nagyon sok tulajdonsággal fel tudnám ruházni, szépen formába önteni. Nem teszem. Csupán egy dolgot...

Elég furcsa szókép. Hogyan lehet a valóság megkopott, elkopott? Úgy, hogy fakó, kiszürkült, de inkább színtelen. Nem elég, hogy tél van és minden olyan „kopasz”, ehhez még a szürkeség is társul. Tudod, nem az a probléma, hogy a természetben most nincsenek színek, hanem az, hogy az életünkben sincsenek. Mi a valóság? Az, ami körülvesz bennünket? Hűha, most lehet, hogy olyan vizekre evezek, amelyek némelyeknek egészen furcsák lesznek, ámbátor megjegyzem, hogy már tudományos munkák is jelentek meg e témában. Szóval a valóság, ami körülvesz bennünket, az nem materiális még akkor sem, ha annak...

Miből áll az ember? Mi határozza meg? A múltja, a jövője, a jelene? Ahogyan él, ahogyan gondolkodik, ahogyan viszonyul, ahogyan keres, ahogyan talál, ahogyan szeret, ahogyan nem szeret… Lehet folytatni a végtelenségig. Mégis, én azt mondom az embert az érzései határozzák meg, s azok a gondolatai, amelyek az érzései alapján keletkeztek. Az érzések pedig mindig kiülnek az arcodra, nem tehetsz ellenük semmit. Látod a másik ember szemét, arcának vonásait, rezdüléseit, az izmok aprócska rángását, a szinte észrevehetetlen, finom mozgásokat. Az érzések alapján mindig gondolatok keletkeznek a...

Elsivatagosodik a világ – halljuk sokszor. És legtöbbször az időjárásra, a globális felmelegedésre gondolunk. Ó igen, egyszer talán ez is bekövetkezik, de van, ami sokkal hamarabb, és sokkal súlyosabb, fájóbb lesz. Máshogyan sivatagosodunk mostan tájt. Érzelmileg. Tudom, sokszor írtam már róla, különféle formákban, a legkülönbözőbb megközelítésből, de még mindig van miről beszélni, mert nem változik semmi. Olyan szép idézeteket teszünk ki a Facebookra, mégis mondjátok, van, aki odafigyel rájuk? Van, aki ezek szerint próbál meg icikét-picikét is változtatni az életén? Nem látok változást,...

A minap egy „úriember” azt találta mondani nekem, hogy ne gondolkozzak túl sokat, mert árt a szépségemnek. Bedurrant az agyam: ez tipikusan az a hímsovoniszta kijelentés lefordítása, miszerint egy nő vagy szép és buta, vagy a szépsége csupán viszonylagos, de az esze vág, mint a borotva. Úgy döntöttem, nem utálom ezért a fél mondatért. No, azért eléggé tágra nyílt szemekkel meredtem rá, hogy vegye már észre magát… Skatulyázunk, sztereotípiákat alkotunk, ítéleteket mondunk… Kinek hiányzik ez? Mi azzal a baj, ha egy nő gondolkodik, és netán még nem is bányarém? Viszonyok, viszonyulások,...