Ez egy különleges darab. A szoba egyik sarkában áll, szépséges, henger alakú, fekete, dúsan díszített. Több darabból áll és a darabok szépen illeszkednek egymásra, s minden egyes darabon egy-egy jelenet rajzolódik ki a múltból, követve alkotója fantáziáját. Öntvény, s legalább 200 éves… 200 év! Mennyi idő! És mennyi mindent tudna mesélni ez a kályha. Régmúlt időkbe repít vissza… Látom a hosszú, csipkeruhás kisasszonykát, amint üldögél a kályha mellett, miközben a szolga óvatosan fahasábokat tesz a tűzre. Látom a lobogó lángokat, hallom a fa ropogását, a kisasszonyka halk sóhaját… Kendőt...

Ebben az évben talán ez a leghidegebb nap. A hőmérő higanyszála mínusz 12 fokig süllyedt. Odakint minden csendes, dereng a reggeli félhomály, nyugodtnak tűnik a világ ezen tája, csak farkasordító hideg van kint. Milyen csalóka az egész. Nem bánom a hideget. Végül is tél lenne… Eltelt egy év megint. A számvetés ideje következik. Mit tettem, mit nem tettem meg, elértem-e, amit akartam, vagy maradtak lyukak még. Azt tettem-e, amit akartam, én hoztam-e a döntéseimet vagy csak sodort az Élet magával. Nagy kérdések ezek… A válaszok pedig embertől függően őszinték vagy sem. Te is visszanézel az...

Annyiszor hangoztattuk már: a változás örök, mégis sokszor állandóságra vágyunk, a dolgok megváltoztathatatlanságára törekszünk. Meddő törekvés, nem lehet, nincs ilyen! Add fel! A változással szemben tehetetlen vagy. S nem csupán a környezeted változik. Elsősorban te változol, s a változás miatt bekövetkezett szemléletváltás eredményeképpen látod másnak a világot. A környezeted, a körötted lévő világ a te szemléletedet tükrözi. Ha jónak látod, akkor neked valóban jó, ha rossznak, akkor neked valóban rossz. A különbségek mindig a szemléletben, a világlátásban vannak. Minden nézőpont...

Harangzúgás jött a távolból. Tudtam, hogy mennem kell. Sietve hkaptam fel egy kendőt a vállamra. A Hajnali szél szétzilálta a hajam, tépte rólam a kendőt, de én csak rohantam. Messze még a másik falu, és a harang hív, kérlelhetetlen hangja belehasít a levegőbe. Mennem kell! Csak késő ne legyen, csak láthassam még, csak foghassam a kezét, csak szólhassak két szót, csak elmondhassam neki, amit még sohasem mondtam… Szaladtam, azt sem tudtam, hol járok, elveszett tér és idő, csak a harangot hallottam. Mindig összerázkódtam, amikor meghallottam a kisharang hangját. Egy ember távozik el a földről...

Elunta már a tornyot. Naphosszat az ablakban állt, várt és várt... A királylány most a trónteremben üldögélt, a trónhoz vezető lépcső alján. Arcát a kezébe temette, szomorúan nézte a padlót. Aztán dühös lett, kitört belőle a fájdalom. Még az udvari bolondnak sem volt kedve nevetni. Miért is lenne, hiszen a szépséges királylány búbánatos, és kesereg. A lány lassan állt fel, nehéz fátylát maga után húzva rótta a köröket a trónteremben. S ahogyan rótta a köröket, úgy nőtt benne az elhagyatottság érzése. Bár ott volt vele az udvari bolond, mégis magányos volt. Se az apja, a király, sem a...