Mindig ámulattal és csodálattal figyelem azokat, akik a különféle zene ritmusára, egy megalkotott szabály szerint lépegetnek szépen, sorban. Előbb lassan, aztán egyre gyorsabban, ahogyan a lépéseket begyakorolták, és ahogy a zene ritmusa megkívánja. Lépések, előre, hátra, lendületes forgások, hajlások, pörgés… Valamiféle gyönyörűség, ahogyan két ember összefonódik a táncban, eggyé válik a zenével, nincs semmi és senki, nincs más csak a zene, a ritmus és a két ember testének, lelkének egyszerre történő rezdülése… Ez a harmónia. Az élet is egyfajta tánc, s a harmóniának kellene uralnia,...

Milyen világban jár? Milyen helyeket barangol be? Mit néz, lát, hall? Egyáltalán, hogyan álmodik a lélek? S honnan tudod, hogy a lelked álmodik, nem pedig a képzeleted szárnyal szerte-szét a világban? A lélekbúvároknak biztosan lenne/van erre is magyarázatuk, tudományos, vizsgált, érvekkel, okosságokkal alátámasztott elméletekkel… De ez az, ami engem nem érdekel, mert meg lehet határozni mindennek az okát, ám azt gondolom, sokszor nem kell... Csak hagyni kell, menni a maga útján, engedni, szárnyalni, mert a lélek szabad. Nem lehet gúzsba kötni, azt mondani neki, hogy esztelenség, amit...

Ha a költő szavaival válaszolnék, akkor azt mondanám: „barátságos, meleg szobában.” Ám a szeretet a lelkedben, a szívedben, a gondolataidban, de legfőképpen a tetteidben „lakik”. S tudod, mi a baj vele? Hogy sokszor észre sem veszed, hogy ott van. Beszélsz róla, bizonygatod, hangzatos mondatokat ismételgetsz, szép szavakat fogalmazol… De tenni, az égvilágon semmit sem teszel. A szeretet nekem a tettek sokasága, egy kedves gesztus, egy kedves szó, az, hogy figyelnek rám, hogy emlékeznek a szavaimra, az, hogy érzem, hogy fontos vagyok… A szeretet kifejezésére néha elég egy pillantás, egy...

A múlandóság örök, benne van a mindennapokban, benne van az életünkben, része, alkotó eleme, csak valahogy a hétköznapok rohanásában hajlandóak vagyunk erről megfeledkezni, sőt, talán kisöpörni a gondolatunkból is. S aztán, ahogyan közeledik a november első napja, a holtak ünnepe, a tiszteletadás napja, akkor elemi erővel tör ránk a tudat az élet múlandóságáról. Semmi sem örök, a bennünket körülvevő dolgok sem, mi emberek is csupán lélekben vagyunk halhatatlanok, emberi testben nem. Alakulunk, változunk, kutatjuk az örök élet titkát, próbáljuk meghosszabbítani a meghosszabbíthatatlant,...

Olyan sokszor elhangzik a mondat: „Ilyen vagyok, és kész, nem tehetek róla!” Széttárjuk a karunkat, aztán megyünk tovább, mert megmondtuk, amit megmondtunk és punktum. Valójában, azonban ez nem így van. Szerepeket játszunk mindennap, valakinek akarunk látszani minden nap, valahogyan akarunk kinézni minden nap, mert ezt várják el tőlünk, mert ebben az álszent és álságos világban mindenki másnak, szebbnek, jobbnak akar látszani, mint amilyen valójában. Mindaddig nincs is ezzel semmi baj, amíg jól érzed magad abban, amit és ahogyan csinálod. Ám abban a bűvös pillanatban, amikor rájössz, hogy...