Ó, nem az a bizonyos törvényi! Dehogy! Annak legtöbbször alapja van, de legalább is valami olyasmi miatt mondanak ítéletet valaki felett, amit elkövetett. Amiről én beszélek az egy egészen másfajta „ítélkezés”, mondhatni inkább ítéletalkotás, véleményformálás, „pálcatörés” valaki felett, és még kereshetnék egy sor szinonimát erre, ám azt gondolom, nem kell, hiszen pontosan tudjátok, miről is beszélek. Emberi tulajdonság, mégpedig elég gyarló. Mi, emberek – s olykor én sem vagyok kivétel –, olyan könnyen és gyorsan mondunk véleményt, ítéletet valakiről vagy valamiről, mintha ezen múlna az...

Mindig ámulattal és csodálattal figyelem azokat, akik a különféle zene ritmusára, egy megalkotott szabály szerint lépegetnek szépen, sorban. Előbb lassan, aztán egyre gyorsabban, ahogyan a lépéseket begyakorolták, és ahogy a zene ritmusa megkívánja. Lépések, előre, hátra, lendületes forgások, hajlások, pörgés… Valamiféle gyönyörűség, ahogyan két ember összefonódik a táncban, eggyé válik a zenével, nincs semmi és senki, nincs más csak a zene, a ritmus és a két ember testének, lelkének egyszerre történő rezdülése… Ez a harmónia. Az élet is egyfajta tánc, s a harmóniának kellene uralnia,...

Milyen világban jár? Milyen helyeket barangol be? Mit néz, lát, hall? Egyáltalán, hogyan álmodik a lélek? S honnan tudod, hogy a lelked álmodik, nem pedig a képzeleted szárnyal szerte-szét a világban? A lélekbúvároknak biztosan lenne/van erre is magyarázatuk, tudományos, vizsgált, érvekkel, okosságokkal alátámasztott elméletekkel… De ez az, ami engem nem érdekel, mert meg lehet határozni mindennek az okát, ám azt gondolom, sokszor nem kell... Csak hagyni kell, menni a maga útján, engedni, szárnyalni, mert a lélek szabad. Nem lehet gúzsba kötni, azt mondani neki, hogy esztelenség, amit...

Ha a költő szavaival válaszolnék, akkor azt mondanám: „barátságos, meleg szobában.” Ám a szeretet a lelkedben, a szívedben, a gondolataidban, de legfőképpen a tetteidben „lakik”. S tudod, mi a baj vele? Hogy sokszor észre sem veszed, hogy ott van. Beszélsz róla, bizonygatod, hangzatos mondatokat ismételgetsz, szép szavakat fogalmazol… De tenni, az égvilágon semmit sem teszel. A szeretet nekem a tettek sokasága, egy kedves gesztus, egy kedves szó, az, hogy figyelnek rám, hogy emlékeznek a szavaimra, az, hogy érzem, hogy fontos vagyok… A szeretet kifejezésére néha elég egy pillantás, egy...

A múlandóság örök, benne van a mindennapokban, benne van az életünkben, része, alkotó eleme, csak valahogy a hétköznapok rohanásában hajlandóak vagyunk erről megfeledkezni, sőt, talán kisöpörni a gondolatunkból is. S aztán, ahogyan közeledik a november első napja, a holtak ünnepe, a tiszteletadás napja, akkor elemi erővel tör ránk a tudat az élet múlandóságáról. Semmi sem örök, a bennünket körülvevő dolgok sem, mi emberek is csupán lélekben vagyunk halhatatlanok, emberi testben nem. Alakulunk, változunk, kutatjuk az örök élet titkát, próbáljuk meghosszabbítani a meghosszabbíthatatlant,...