Annyi meg annyi megszokott dolgot művelünk. Megfigyelted már, hányféle szokásod van? És azokat a nap melyik részében, mikor és miért műveled? Ha nem, akkor talán érdemes velük foglalkozni egy kicsit. A reggel szokásosan kezdődik: álmosan csapod le az órát, mert már megint csörög hajnali fél 8-kor, amikor te csak 9-re jársz dolgozni. De mindegy lenne, ha 6-kor csörögne, mert ugyanezt éreznéd. Botorkálás következik a konyhába, fél szemed nyitod csak ki, mert a kávéfőző gombját már félig vakon is megtalálod. Jön a reggeli rutin, ami nem más, mint csupa-csupa szokás. Próbáltál már változtatni...

Egy kis ház az erdő szélén. Aprócska, kedves, szép, tiszta ablakokkal, amelyek tárva-nyitva állnak. Bent lebben a függöny a tavaszi szélben. A ház előtt kis kertecske, sok-sok virággal: fehérek, pirosak, rózsaszínek, kékek, lilás árnyalatúak, tarka kavalkáddá szelídülnek, ahogyan távolodsz a háztól. Kis tisztáson mégy keresztül az erdő felé. Nem is igazi erdő, inkább liget. Látod a fák mögött magasodó hegyeket. Azt hiszed, közel vannak, pedig dehogy. Csalóka délibáb csak. Hogy érzed magad? A képhez egy érzés is kapcsolódik, talán több is: ennyi szépség láttán az öröm az, amit érzel, a látvány...

Tudjátok, elég sokat ülök a gép előtt. Na, persze, dolgozom. Meg írok is, meg újabban itt okosodok is, tájékozódom a világ dolgairól. Mostanában ott tartok, hogy a tévét egy hónapja be sem kapcsoltam, még háttérzajnak sem. Nem voltam rá kíváncsi. Igazán a televízió műsoraira sem vagyok kíváncsi. A hírek csak a rossz történésekről szólnak, a világ bajáról, a világ fájdalmáról. Nekem ez olyan, mintha az a lenne a fő cél, hogy megfélemlítsük az embereket, vezessük őket félre és akkor azt teszik, amit mi akarunk, abba az irányba mennek, amerre mi akarjuk, csak azt a hírt hallják meg, amit mi...

Én kifejezetten szeretek beszélgetni, persze beszélni is, de másokat meghallgatni is. Mire is jó a beszélgetés? A legbanálisabb válasz az, hogy nem vagy csendben. Viccesen hangzik, de ha valaki elsőre ezt mondja, akkor azzal az illetővel meglehetősen nagy a baj. Akkor annak az embernek figyelni kell a gesztusait, a tartását, mert ha ő maga nem beszél, beszél helyette sok más, rá jellemző dolog. Például a szeme, a keze, a hajlott háta, az arcának játéka. Ez egy végtelenül összetett dolog. No, de térjünk vissza a beszélgetéshez. A beszéddel gondolatokat, érzelmeket, érzéseket fejezünk ki....

Arca kisimult, szemében furcsa fény jelent meg, szelíden mosolyogva ült a verandán. Hosszú éveken át üldögélt itt, nézte a fákat, virágokat, a dombokat, hegyeket. Gyönyörködött a tájban, amely évszakról évszakra mást és mást hozott. Sarjadzó fűszálakat, csodaszép tavaszi virágokat, pipacsos mezőt, aranybarnán pompázó erdőt, a hófödte hegyek csodás csúcsait. Mindig talált valamit, amire rácsodálkozhatott, amiben örömét lelte: egy apró fűszálban, a fűszálakkal küzdő hangyákban, a fészket rakó madarakban, az esténként hangosan ciripelő tücskökben. Napok óta itt üldögélt már a verandán. A...