Szeretem a vasárnap reggeleket. Nyugodtak, kellemesek. Jó ilyenkor a teraszon üldögélni, kávét kortyolgatni, hallgatni a madarak énekét. Csend van a városban. Azt képzelem egy rövid időre, hogy valami egészen nyugodt helyen élek, ott, ahová csak a madarak, lepkék és bogarak járnak, ahol kék az ég, ahol a Nap is felszabadultnak érzi magát, ahová a Szél is szívesen jön, ahol szénaillatú a reggel, s ahol kakaskukorékolásra ébredek fel. Jó érzés… Aztán rájövök, hogy egy városi ház teraszán üldögélek, és csak azért van csend, mert nagyon korán ébredtem fel… És különben is, elfogyott a kávém. Az...

Neki kellene fogni ezt a mondatot megmagyarázni. Kezdjük a kályhától, mint mindig. Hogyan is érzed magad most? Jól, kellemesen, vidám vagy? Nevetsz? Netán lustálkodsz éppen a tengerparton vagy egy rengeteg erdő közepén, mert éppen ahhoz volt kedved? Kóborolsz egy városban az épületeket bámulva, netán az irodában ülsz és éppen azt teszed, amit nagyon szeretsz? Vagy pocsékul vagy, bal lábbal keltél, felrobbant a kávéfőző, elfelejtettél tejet venni, és egy nyamvadt papírtörlőt sem találsz. Nincs pénzed, a párod dühösen hagyott ott ma reggel, a főnököd felhívott, hogy nem találja a levelet, amit...

Fényesen ragyogott a Nap. Az ég valószerűtlenül kék volt, a zöldeskék tenger pedig fürdött a napfényben. Ez volt az első, amit meglátott… Csak állt és nézte, élvezte a természet csodáját, bámulta az öböl másik oldalán az égre meredező, kopasz hegyeket. Hogy mi tartotta fogva a tekintetét? Talán az a végtelen erő, amely ezekből a kopár hegyekből áramlott felé. Égetően tűz a nap, a növények szinte vízért kiáltanak, az emberek ásványvizes palackokkal a kezükben, kalapokkal a fejükön mennek dolguk után, a hegyek pedig állnak némán, tűrik a szinte perzselő napot, olykor a tenger szeszélyét, máskor...

Néha az embernek furcsa gondolatai támadnak. Eszébe jut valami, aztán tovább szövögeti, ruhát ad rá, majd leveti, mást aggat rá. Ebből aztán még furcsább dolgok jönnek ki. Lásd ezt itt! Olyan nincs, hogy lehetetlenség, csak tehetetlenség van – szoktuk mondani. Aztán mégis, ha valami nem sikerül, nem tudjuk elintézni, megoldani, akkor azt mondjuk rá, hogy lehetetlen, és tovább is lépünk. Bennem mindig ott van a „kisördög”, hogy miért is lehetetlen? Biztosan van megoldás, csak nem keressük, nem kutatjuk, mert abban a hitben élünk, hogy nem lehet. No, ezek azok a bizonyos korlátozó hiedelmek....

Hányszor elmondtam már, hogy az Élet szép! Nagyon sokszor, és mindig találok még valamit, amiért újra és újra érdemes elmondanom. Tudod, hogy honnan fakad a szépség, honnan ered? Miért veszed észre? És miért nem? A szépség belülről fakad – talán elcsépeltnek tűnik a mondat, agyon emlegetettnek, és emiatt szépen el is megyünk mellette. Csak legyintünk egyet, hogy már megint, és megyünk tovább. Pedig igen! Nézz csak magadba! Te mit tartasz szépnek, és miért pont azt tartod szépnek? Olyan nincs, hogy minden tetszik mindenkinek. Olyan sincs, hogy mindenki ugyanazt tartja szépnek. De mégis...