Ahogy belépett a kovácsoltvas kapun, rátelepedett a csend. Az a mélységes, békés nyugalommal teli csend, amelyet csupán a temetőben érezhet az ember. A lelkek csendje, amely tiszteletet parancsol, amely hallgatásra, halk beszédre készteti az embert. Késő nyári délután volt, a temető virágba borult. Néhány sírnál virágokat öntöztek a sírkert látogatói, rendezgették a holtak nyughelyét. Az asszony megállt a sír előtt, nézte a fekete márvány kőtáblát, amelyen a név évről évre fakult, mutatva az idő múlását… Hány éve is már? Sok. Jó ideje nem számolta már, telik az magától. Az idő a gyógyír arra,...

Dideregve ébredt fel. Persze, mert facsaró víz volt a pizsamája. Hirtelen rántotta le magáról a takarót. Nem akart hinni a szemének és az érzékeinek. A pizsamája vizes volt, az ágynemű szintén. De csak belül, ahol a teste volt. Nem értette, csak azt tudta, hogy iszonyatosan kényelmetlen és iszonyatosan vizes, és fázik. Fel akart kelni, de rájött, hogy az sem annyira egyszerű. Olyan gyengének érezte magát, mint egy három napig tartó lázas betegség után. Remegett a lába, alig bírt megállni. Kínkeservesen húzta fel a papucsát és vánszorgott ki a fürdőszobába. Szagolgatta magát, próbálta...

Jó nagy fába vágom a fejszémet, amikor a stílusról akarok írni. Mit is jelent a stílus? Elméletileg a kifejezési eljárások összessége, amely mindig választás és elrendezés eredménye. A személy következetes kifejeződése, azaz megjelenése a világ felé.  No, eddig a hivatalos megfogalmazás féle – mert ez sem teljes, de nem megyek bele, mert akkor ez az írás regény méretű lesz. De mégis, mi minden van benne? Csak a ruha? A megjelenés? Vagy valami más is? Persze, vagy valami más is. Azaz nagyon sok minden tartozik bele, nem is gondolnád! No, akkor lássuk! Kezdem a ruhával, mert ugye az a...

Szeretem a színes ceruzákat. Szépek, és színt visznek a szürke, kifakult világba. Pirosat, sárgát, kéket, lilát, rózsaszínt, zöldet… Mindenfélét. Gyermekkorom rajzai, kifestői jutnak eszembe. Nagyon szerettem kiszínezni a csupán vonalakból álló rajzokat. Megtölteni színnel, élettel. Tudom, sokat írtam már a színekről. Csokrot lehetne kötni ezekből az írásokból. Hidd el, színes kis csokor lenne az is… A nő a folyó felé ballagott, fázósan húzta össze megán a kabátot. Az őszi szürkeségben semmi sem látszott. A fák komoran és kopaszon álldogáltak a hideg, nyirkos szélben. A kedvenc hídja alig...

Kifordított zsebekkel állt az oltár előtt. Éppen a jó Istent próbálta meggyőzni arról, hogy neki milyen égetően szüksége lenne némi pénzre. Nem kell sok, épp csak egy kis ennivalóra, esetleg egy új ruhára, egy bérelt szobára, ahol álomra hajthatja a fejét, egy kellemes fürdőre, ahol végre lemoshatja magáról a hajléktalanság egész mocskát. Nem sírt, nem könyörgött, nem szidta a rendszert, a kormányt, a szívtelen társadalmat, a céget sem, ahonnan kirúgták, a feleségét sem, aki elhagyta, amikor elveszítette a munkáját. S a gyerekeit sem bántotta, akik elfordultak tőle. Nincstelen lett. Már...