Blog

Egyszer élünk...

2014.05.09 10:34
Legalább is ebben az életben, ebben a formában. Szlogenként használjuk ezt a mondatot különösen akkor, amikor valami olyasmit engedünk meg magunknak, amit egyébként a „józan eszünkkel” nem tennénk meg. Egyszer élünk! – kiáltunk fel, és kirúgunk a hámból. Hogy ez kinek, mit takar, azt saját döntése és saját szükségletei és keretei határozzák meg. Ez az egyszerű két szó azonban sokkal nagyobb, értékesebb, fontosabb értelmet hordoz. Ebben a létformában valóban csupán egyszer élünk. (Ha hiszel a lélekvándorlásban, a lelkek újbóli leszületésében, ez akkor is így van.) Gyakran tesszük fel magunknak...

Lódobogás

2014.05.08 08:38
Késő este volt. A város szokásos zaja elcsendesült, kevesebb autó járt az utcában, a buszok ócska dízel motorjának hangja is ritkábban zavarta meg a csendet. Egyszer csak valami furcsa hangra lettem figyelmes. A nyitott ablakon át patkók hangját hallottam, aztán ütemes dobogást. Lovak ügettek végig az utcán turistákkal teli konflist húzva… Lovak, konflis… Megindult a képzeletem… Hirtelen a 19. század eleji Budán találtam magam, ahol a macskaköves utakon még konflisok közlekedtek, szépen öltözött úrilányok és úriemberek ültek a konflisokon, hintókon. Szorgos cselédlányok rohantak a piacra kora...

A Szél...

2014.05.07 10:17
Tépte, mardosta a fákat, nekiment a házaknak, belekapaszkodott még egy-egy aprócska sérült részbe, vakolatba, cibálta, mintha minden áron rombolni akart volna. Néhol becsapott egy nyitva felejtett ablakot, máshol csak egy üres dobozt, zacskót, eldobott papírszemetet kapott fel, és vitte, vitte, amerre a kedve tartotta. Mimi kint ült a háza teraszán. Nézte a tomboló szelet. Sokszor látta már, ahogyan az észak-nyugati Szél betör a kis faluba, és eszét vesztve tombol, tör, zúz, szakít. A falu lakói felkészülve várták mindig, tudták, mikor jön, tudták, mit akar. Így aztán a Szél, amilyen gyorsan...

Mondd, mit ér...

2014.05.06 07:40
Biztosan tudod milyen az, amikor az ember önkéntelenül is dúdolgat egy dalt, ami csak úgy, valami miatt eszébe jutott. Nekem ez a dal jár a fejemben egy ideje… És csak ezek a szavak maradnak meg a fejemben: „mondd mit ér!”. Máté Péter dalszövegeit olvasva sokszor fedezek fel benne olyan gondolatokat, amelyeket ma leginkább a „new age” gondolkodóinak tulajdonítunk. Pedig csak figyelni kellene a régiekre… Ők már megmondták! Mondd, te mivel méred magad? Mihez méred magad? Mi fontos annyira számodra, hogy nélküle nem érsz semmit, vagy azt gondolod, hogy a nélkül a személy nélkül, dolog nélkül,...

Az én Anyám

2014.05.04 08:38
Hatéves voltam. Csak azt tudtam még, hogy az anyák napja fontos esemény. Kora reggel, huncut mosollyal a szememben puszit nyomtam anya arcára, aztán kisomfordáltam a kertbe. Nyíltak a tulipánok, jácintok, virágzott a májusfa és az orgona, szín és illatorgia tobzódott a kertben. Már virágzott édesanyám kedvenc rózsabokra is. Apához szaladtam, mert olló kellett, vagy fogó, vagy valami éles, amivel a legszebb szál virágot le tudtam vágni. Apa csak mosolygott az orra alatt, és készségesen segített a művelet végrehajtásában. A rózsa megszerzése felett érzett megnyugvással, ám kicsit félve mentem...
<< 58 | 59 | 60 | 61 | 62 >>