Hatéves voltam. Csak azt tudtam még, hogy az anyák napja fontos esemény. Kora reggel, huncut mosollyal a szememben puszit nyomtam anya arcára, aztán kisomfordáltam a kertbe. Nyíltak a tulipánok, jácintok, virágzott a májusfa és az orgona, szín és illatorgia tobzódott a kertben. Már virágzott édesanyám kedvenc rózsabokra is. Apához szaladtam, mert olló kellett, vagy fogó, vagy valami éles, amivel a legszebb szál virágot le tudtam vágni. Apa csak mosolygott az orra alatt, és készségesen segített a művelet végrehajtásában. A rózsa megszerzése felett érzett megnyugvással, ám kicsit félve mentem...

Hogy ez mekkora paradoxon! Nem gondoljuk végig sosem, pedig az. Mindenki a nyugodt életre vágyik. Hányszor hallottuk már, fogalmaztuk meg lelkünk leghőbb vágyát, miszerint semmi mást nem szeretnénk, csak nyugodtan élni. Mit is jelent a nyugodt élet? Mindenkinek mást. Szerintem nincs két egyforma gondolkodású ember ebben a témában sem. Nyugodt élet: jó munkahely, kényelmes lakókörnyezet, rendezett anyagiak… stb. Igen, ezek mind hozzá tartozhatnak. Nyugodt élet lehet, ha nincs semmire sem gondod, éled a mindennapjaidat, felkelsz, dolgozol, hazamész, pihensz, olykor még el is tudsz menni...

Kecsesen libegett végig az utcán, a férfiak megfordultak utána, a nők is megbámulták. Pedig semmi különös nem volt benne, haja egyszerűen, lazán össze volt kötve. Nem tűsarkakon egyensúlyozott, nem bukdácsolt, még csak a táskája sem volt extra méretű. Nem volt különösen szép. Valami mégis volt benne, amit észrevettek az emberek, amit láttak rajta, ami mellett nem lehetett csak úgy, egyszerűen elmenni. Valami delej, megmagyarázhatatlan fény, valami harmónia. Elsőre senki sem tudta, csak valamiért oda kellett néznie, látnia kellett a nőt, figyelni néhány másodpercig, aztán egy önkéntelen, ám...

A tánc egyfajta művészet, a tánc a zene és a mozgás összefonódása, a tánc egy életérzés kifejezése, a tánc egy szívdobbanás… és még annyi minden más is lehet. Mindenkinek mást jelent… Vidám társaság jött össze. Egy zenés-mulatozós helyen, italok, ételek, jókedv és ragyogás. Felcsendültek az akkordok, megmozdultak a lábak, a vállak, a pergő zene ritmusára zsizsegni kezdett a társaság. Két pár ült az asztal végén. Ők csak nézték a zene ritmusára vonagló, lüktető tömeget, olykor mosolyogtak is, de nem vettek részt benne. Az egyik párból a lány szeme csillogott, legszívesebben bele vetette volna...

Emlékszem, gyerekkoromban mindig királylány akartam lenni. Szépséges, hosszú hajú, csillogó szemű, akiért sárkányt öl a királyfi, akiért epekedik a lovag, akiért talányokat old meg a szegény, ám nagyon okos pásztorfiú. Tudom, hogy minden lány erre vágyott kisebb korában. A fiúk pedig királyok, bátor vitézek, katonák, védelmezők akartak lenni… Most már értem is, miért… Születésünkkor magunkkal hoztunk egy kódot, amelyre még egy ideig emlékszünk. A gyermeki tisztaságban még benne van az a kód, még emlékszünk rá, hogy nőnek születtünk, s nőként élni feladatunk van. Sorsfeladatunk. A férfiaknak...