Ez is egy út, a leghosszabbak egyike. Keressük, kutatjuk, kacskaringós, kitérőkkel bőven tarkított, s buktatókkal kikövezett út ez. Vezet valahová. Van, aki soha nem ér el oda, ahová szeretne, s van, aki soha nem tudja meg, hogy ott van, ahol lenni szeretne. Lélek. Olyan sokféle írás jelent már meg róla, hogy ha nem is tudjuk valójában mi az igazság. Hisszük, hogy az, amit mi gondolunk róla. „A test, a szellem, a lélek egysége a fontos!” – mondjuk. Az első kettőt könnyedén be is azonosítjuk, ám a harmadikkal gondok adódnak. A vallás szerint a lélek a halhatatlan, az elpusztíthatatlan részünk,...

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, vagy hagyjam máskorra. Azt gondoltam aztán, most van itt az ideje. Sokfélék vagyunk, hála a jó égnek vagy akárkinek. Néha megszólunk másokat, néha irigykedünk másokra, ha látjuk, hogy ezt-azt megtehet, jobb autóval jár, szebb házban lakik, szebben öltözködik. De jó neki! – mondjuk és eszünkbe sem jut, hogy neki is lehet baja, ő is cipelhet terhet a hátán, ami nincs ráírva, amit nem vetít ki, nem hordoz, nem mutat, és nem mond. Aztán a legváratlanabb helyzetekben szembesülünk azzal, amit nem láthatunk, amit nem tudhatunk, és akkor...

Hányszor és hányszor elmondjuk ezt a mondatot magunkban, mindig megfogadva, hogy soha többé nem követjük el azt a hibát, nem tesszük meg ezt vagy azt a lépést, nem állunk valakivel szóba… stb. Aztán mikor megint elkövetjük, fogjuk a fejünket, hogy már megint mi a csodát tettünk. Legtöbbször saját magunkkal tesszük. Ugyanannak a dolognak többször kell megtörténnie, hogy észrevegyük, már megint beleléptünk ugyanabba a pocsolyába. Erre szoktuk mondani, hogy az okos ember más kárán tanul, az oktondi meg még a sajátjából sem. Vagy legalább is kell néhány kör, hogy rájöjjünk, melyik is az ördögi...

Olyan szépen indult a reggel, sütött a nap, csiripeltek a madarak, langyos tavaszi szellő fújdogált, lebegtette a függönyt az ablakon. Kávéval a kezében lépett ki a terasz ajtón. Szemébe sütött a nap, nem bánta. Imádta ezeket a kicsit hűvöskés, de már napos, kora tavaszi reggeleket, amikor még álmosan húzta össze magán a köntöst, és néha zoknit is húzott csak azért, hogy a szabadban lehessen, a teraszon kávézhasson. Ez is egy ilyen reggel volt. A kutya másodpercek alatt megérezte, hogy a gazdája kint van. Lábához telepedett. Amolyan szertartás féle volt ez, a két élőlény szeretetének...

Ez a rövid szó annyi mindent jelent, annyi tartalmat hordoz magában, annyi érzést, derűt, mosolyt, fájdalmat, kínt, örömöt, szenvedést. Az ima, fohász, ami vagy elhagyja az ajkad, vagy kimondod hangosan, vagy csupán csendben, magadba fordulva, befelé mormolod azt. Az ima tulajdonképpen egy vallásos fogalom, beszélgetés Istennel, a Feljebbvalóval, az Univerzummal, a Mindenséggel... Mindegy, hogyan nevezed, a lényeg maga a kérés. Sokféle lehet: embertől, élethelyzettől, alkalomtól függ. Sokan, sok mindenért, sok mindenkiért mondanak imát, fohászkodnak a Fentiekhez. Ha spirituálisan akarom kissé...