Nem szeretek korán ébredni, ennek ellenére az elmúlt napokban mindig olyankor pattant fel a szemem, amikor mások még a másik oldalukra fordultak. Szóval feküdtem az ágyban, álmatlanul, a redőny résein át beszűrődött a hajnali fény… Derengés, ez a szó jutott eszembe. Csodaszép szó a hajnali fény kifejezésére, s átvitt értelemben is. Tudod, amikor halvány emlékképek jelennek meg a fejedben valamiről, amit már hallottál, éreztél, megértettél, de nem jön be tisztán a kép, nem éles, nem mozgó, nem dinamikus és nem színes. Milyen színű a derengés? Az attól függ, milyennek akarod látni. Szürkének?...

Először azt gondoltam, hogy az újévi fogadalmakról írok. Azt hiszem, ennek már nincs sok értelme, aki eddig nem tette meg, már nem fogja. Aki sosem tett újévi fogadalmat, az már ezután sem fog tenni. Egyébként is, azt tapasztaltam, hogy kevés ember elég erős, határozott és eltökélt ahhoz, hogy a fogadalmakat betartsa. Aztán sopánkodik, siránkozik, hogy neki semmi sem sikerül. Persze, ha nem döntötte el ténylegesen, ha nem a fejében született meg a döntés, az elhatározás, akkor úgysem lesz eredménye. Mi az, hogy a fejében dől el minden? De hát ott szokott! A fejemben hozom a döntéseket! –...

Mit is jelent ez a szó? Van ennek a szónak matematikai megközelítése is, de azt most hagyjuk, ebben én cseppet sem vagyok kompetens, mint ahogyan a matekban sem. Én más szempontból vizsgálom a szót. Nekem céltalan lődörgést, lötyögést, amolyan „se nem megyek, se nem jövök mozgást” jelent… Bolyongani lehet sok helyen, egy városban, amikor nem tudod, mit is akarsz ott látni, megélni, csak úgy jössz-mész, hátha akad valami, ami mégis értelmet ad ennek az egésznek. Bolyongani lehet egy erdőben, ahol, mondjuk, eltévedtél. Ez talán nem a legjobb bolyongások közé tartozik, de végül is itt is igaz,...

Szeretem a csendes reggeleket. Korán ébredő vagyok. Néha pár percet még heverészek az ágyban, mire rászánom magam, hogy a mindennapi „betevő” reggeli kávémat elkészítsem. Viszonylag rövid procedúra, az iszogatás viszont hosszú ideig tart. Szeretem kiélvezni a kávézás perceit. Így indul a reggel. Legtöbbször. Persze, van olyan is, hogy pánikszerűen pattanok ki az ágyból, kapkodva nyelem le a kávét, nem is érezve az ízét, zamatát. Aztán egész nap az után a rövidke, meghitt pillanat után sóvárgok, amit kihagytam, mert balga módon nem állítottam be az ébresztőt. Ez a reggel más egy kicsit....

Fényesen ragyogtak a csillagok a hideg téli éjszakai égen. A horizonton néha átsuhant valami fényesség, egy csóva. Lili mosolyogva bámulta az égi jelenséget. A Mikulás robog rénszarvas húzta szánján, számtalanszor átszeli az égboltot, hogy aztán pillanatokra leszálljon, a letegyen néhány ajándékot, kortyoljon egyet a kikészített tejből, beleharapjon az illatos, gyömbéres kekszekbe… Ez már legenda! Látta már néhányszor, részese volt a csodának. Északi-sark… olyan távolinak tűnik az egész, pedig két éve még ő is ott szorgoskodott. Azt nem tudta, hogyan került oda, csak azokra az évekre...