Persze, csak képletesen szólva... Többnyire a számítógép billentyűin próbálok úrrá lenni. Néha ugyan melléütök, kihagyok egy betűt, mert olykor a gondolatok gyorsabban jönnek, mint ahogyan a kezem jár, vagy amilyen gyorsan megtalálom a betűt a klaviatúrán. Aztán, amikor átolvasom, vagy felfedezem a hibát vagy nem, merthogy a szemem is gyorsabban szalad végig a szövegen... Javítható. A kézzel írásnál azért elég szembetűnő, ha kimarad valami és utólag jövök rá, hogy itt-ott hiátus van a szövegben. Pacákkal, lehúzásokkal elég ronda lenne a lap. Egyébként meg teljesen leszoktunk már a kézzel való...

Máskor félősen rezzentem össze e dátum hallatán. Péntek 13 - balszerencsés nap, jobb, ha nem fogsz hozzá semmihez, úgyis minden balul üt ki. Legalább is ezekekkel a frázisokkal próbáltak elrettenteni ettől a naptól. Eleinte úgy éreztem, tényleg jobb, ha nem nyúlok semmihez, és inkább "lustára" veszem a napot. Legyen, nem csinálok semmit! Aztán, ahogyan teltek az évek és persze minden évben akadt legalább egy péntek 13, ha nem több! Okosodtam is, no persze, meg annyi dolgom akadt olykor-olykor, hogy nem igazán volt időm foglalkozni azzal, hogy milyen nap is van. A határidők szorításában...

Írhatnám azt is, hogy az elmúlt napok hordaléka… Néztem, láttam, éreztem, néha fájt, máskor boldog voltam. Többet voltam boldog… Szép napok voltak. Köszönöm. Születésnap. Ilyenkor azt hinné az ember, hogy megáll az idő, nem csordogál és folyik, mászik, mint Dalinál… Nem így történt. Felkelt a Nap is, mi több még sütött is, bár a decemberi nap csak ragyog fényesen, ereje már nincs, elfogyott, mint a fogyó Holdnak… Szóval fölkelt és szemembe vigyorgott. Kinevetett, nem hagytam magam. Egy finomságos fekete erdő tortaszelettel és egy (nem üres) pezsgős üveggel a kezemben szálltam vele szembe…...

Szeretem a telet. Erre tegnap este jöttem rá, amikor édesanyámtól hazafelé autóztam. Olyan sűrű pelyhekben esett a hó, hogy alig láttam ki az ablakon.  Persze, amikor autózol, akkor olyan, mintha minden hópihe szembe jönne veled, csak azért, hogy ne láss ki az üvegen, és ne figyelj másra, csak a hóesésre. Ha sokáig figyelem, olyan mintha a Mátrix című film cyber csúszásai elevenednének meg.  Jobb, ha az útra figyelsz, mert a cyber csúszás helyett könnyen az útszéli árokban köthetsz ki! Egy röpke gondolat formájában ez is átvillant az agyamon. Figyeltem inkább. Valamelyest. Ahogy...

Furcsa hangokra ébredtem, apró kopogásra, suhogásra, loccsanásra, toccsanásra... Félálomban fordultam meg. Nem akarok még felkelni! De a hang nem hagyott nyugodni. Kinyitottam a szemem, még sötét van. Jaj, ne már! Megint csak hajnal van! Közben hallottam a hangokat, kíváncsi lettem. Füleltem újra, s a reggeli csendben rájöttem, hogy semmi különleges nem történik, csak az őszi eső kopog halkan a háztetőn. Óvatosan húztam fel a redőnyt. A reggeli derengő fényben ragyogott minden... Ha láttál már esős képet Leonyid Afremovtól, tudod, miről beszélek. Fénylett az utca, mintha kisuvickolták volna,...