A cím felét kölcsönvettem Elizabeth Gilbert-től. Bizonyára nem haragszik meg érte… Reggel erre a fenti három szóra ébredtem. Furcsa álmom volt, mintha végig futott volna a fejemben összes eddigi karácsonyom, az ünnepre való készülődés, az ünnepvárás minden pillanata. Érdekes volt, ahogy kislányként rajongtam a karácsonyért. Szép ruhába öltözhettünk, anya fehér szalaggal kötötte össze a hajunkat, a legszebb tányérokat vette elő a vacsorához. Előtte persze fát díszítettünk, nem ám színes, fénye gömbökkel, hanem láncra fűzött szaloncukorral és a szakkörök készített papírlánccal, színes papírból...

Semmi sincs ingyen! Ugye ismerős a mondat? Ha magadon körbenézel, akkor ezt látod. Nem adnak ingyen semmit.  A boltokban, a piacon biztosan nem. A szolgáltatásokért is fizetsz.  Ezek a pénzben mérhető dolgok, a pénzzel megfizethető áruk, szolgáltatások, de vannak olyan dolgok, amelyekért nem pénzzel kell fizetni.  Másképpen, de mindenképpen fizetni kell. Jó vagy rossz cselekedetnek, segítségnek, támogatásnak, bántásnak, ártásnak is megvan az ára. Mindennek ára van. A boldogságnak is. A kérdés csak az, hogy hajlandó vagy-e azt az árat megfizetni érte, amit az Életnek nevezett...

Megint találtam egy olyan szót, aminek az értelme, a lényege, a tartalma, a mondani valója szinte teljesen kiveszett.  A tisztelet szó jelentése: nagyra becsülni, értékelni valakit, valamit. Ez csupán a szótári jelentés, a tartalma ennél sokkal több lenn, hiszen emberekre, érzésekre, gondolatokra, tettekre vonatkoztatható a szó. A tiszteld az embertársadat – ma csupán egy elcsépelt mondatnak tűnik. Minek? – kérdezik sokan, hiszen kevesebb nálam, mert én többet tudok, mert én jobb vagyok nála, jobban nézek ki, többet keresek, magasabb pozícióban vagyok, és különben is ki ő? Hm. Először is...

Amikor nem találod a helyed, amikor nem tudod, merre van előre, amikor nem látod a fától az erdőt, amikor a legkisebb feladat is hatalmas leküzdendő akadályt jelent, amikor senkivel sem találod meg a hangot, amikor… Folytathatnám. A sor olyan hosszú lenne, hogy végtelen blogbejegyzés születhetne belőle, amit aztán a hossza miatt senki sem olvasna el... Nem ez a cél. Van az az állapot, amikor csak állsz, és nézel ki a fejedből, mert dunsztod sincs arról, mi történik körülötted, veled, benned. Mindenki kerül ilyen helyzetbe. Ki így, ki úgy oldja meg, oldja fel, mászik ki ebből a helyzetből....

Ez a szó motoszkált a fejemben reggel, amikor felébredtem. Álmomban megjelent valaki, aki régebben okozott nekem néhány kellemetlen órát, érzést, idegességet… Álmomban furcsa kedvességgel érdeklődött hogylétem felől. Aztán köddé vált.  Talán a szürkés ködről asszociáltam a démon szóra. Nem egy vidám szó, az biztos. Valami földöntúli, valami félelmetes, valami időtlen dolog jut eszünkbe róla először. Mesék, fantasztikus és kalandfilmek sokasága, aztán még valami más is. Saját démonjaink, amelyeket egyrészt a félelem, másrészt a stressz okozta trauma hoz létre. Vannak, hiába is próbáljuk...