Mondhatni "zöld szemű szörny". Utálatos egy jószág ez kétségtelen. Mivel vizuális típus vagyok el is tudom képzelni, amint hatalmas sárkány fejében mindent széttépő fogakkal, villogó zöld szemekkel vicsorít rám abban a hiszemben, hogy majd halálra rémülök tőle. Megmarna, belém vájná éles körmét, hogy fájdalmat okozzon, bántson, megalázzon! Hát nem! Nem vagyok az az ijedős fajta. Ahhoz, hogy ez a szörny feltámadjon, támadásba lendüljön azért kicsit több mindenre van szükség. Lássuk csak! Ha pasi vagyok, teszem fel, akkor mire figyelek... Valójában nem tudom, nem vagyok pasi, csak gondolom. De...

Nevetséges cím, de amiről írok ez már korántsem lesz nevetséges, viszont a cím pontosan fedi. Párkapcsolat, párkeresés a téma. Írtam már viszontagságokról, példákról, nevetséges dolgokról, sőt szépségesekről, de amit ma olvastam, az megdöbbentett. Vagyis inkább nem is maga a tény esett  rosszul, hanem az, hogy megfogalmazta valaki mindazt, amivel szembesülni szoktam. Kimondva azért nem esett jól. Ráadásul tette mindezt egy megátalkodott "férfi", aki nem átall olykor női agyakban is turkálni. Azt hiszem, mégis igaza van. Szóval... az ösztönök. Miközben az elmúlt néhány millió évben, amíg...

Csak azért reggelire, mert most írom, egyébként akármikor olvasod, is biztos vagyok benne, hogy találsz itt megint egy-két olyan mondatot, ami rád illik. Tudod, azt szoktam mondani, akinek inge, vegye csak magára nyugodtan... Épít, szépít, boldogabbá tesz, de ha nem, akkor legalább elgondolkodsz egy pillanatra. Apropó, boldogság! Honnan jön? Mi okozza? Mitől boldog valaki, vagy mitől nem? A téma ma reggel nem pontosan ez, de amiről ma "értekezni" szeretnék az ehhez a témához kapcsolódik.  Barátnői bandázásból hazaérve egyik este lehuppantam a tévé elé. Nem voltam még álmos,...

Már az este foglalkoztatott ez a gondolat egy baráti beszélgetés kapcsán. Barátnőmmel üldögéltünk a csendben, a tó partján, kávét iszogatva. Előbb figyeltük a lemenő nap játékos és furcsa fényeit, a halak viháncolását a tóban, hallgattuk az este hangjait, a békákat, tücsköket, egy-egy párját hívó madár aggódó csivitelését. A félhomály lassan telepedett a tóra. Csend ugyan nem lett, mert néha természet hangjai zajosabbak, mint a külvilág dübörgése, mégis más. Megnyugtató, kellemes, vidám - már csak a békákat hallgatva is. Éppen olyan volt, mintha hatalmas "békacsetepaté" közepébe cseppentünk...

El sem hiszitek, hogy egy-egy pillanatnak mekkora ereje, hatása van. Az a pillanat, amikor két olyan ember találkozik, akik már egy ideje beszélgetnek, s rájönnek a közös vonásokra, azonos szinteken, azonos módon gondolkoznak, ugyanazokat a dolgokat kedvelik, talán még ugyanúgy is...Különös érzések lesznek úrrá rajtuk. Érzik, hogy valami különleges, valami több bontakozik ki.  A lány egész nap izgatott volt. Várta a fiút. Leste az ablakból az arra járó autókat, figyelte a járókelőket. Aztán egyszer csak befordult az autó a sarkon. A fiú látta, hogy a lány az ablakban áll. Az felkapott...