Voltál már úgy, hogy arcodon vidám mosollyal ébredtél reggel, aztán ahogyan a nap ért egyre magasabbra, a hangulatod úgy süllyedt egyre mélyebbre és mélyebbre, közben pedig nem történt semmi. Valami mégis. Felébredt benned a vágy... lenni valakivel... és nem egyedül üldögélni az ágyban korán reggel. Csinálni valamit, valakivel... Kávét főzni valakinek, ágyba vinni... vagy ágyba kapni...Feldereng egy kép, amin nem vagy egyedül...aztán az emlékeidbe menekülsz...és lelkileg véged van arra a napra. Vannak ilyen napok. Nem elég, hogy vigasztalanul esik, még a lelked is nyomoronc. Szinte...

  Ma a kezembe akadt egy magazin... sármos férfi néz rám a címlapról: valószerűtlenül kék szem, divatosra borzolt frizura, fogpaszta reklám mosoly, amiben benne van a Föld összes pasijának ígérete, miszerint az "én nőm a világ legboldogabb nője"...Csak az nincs odaírva, hogy ideig-óráig, amíg el nem múlik a varázs, ki nem alszik az a fény, el nem tűnik a fogak hófehér csillogása. Szerelem! Botor dolog, de mégis a legszebb érzés a  világon. Szerintem jobbat még nem találtak ki. Mégis van valami, ami nem az igazi...Most visszanyúlhatnék az ókorba - bár oda inkább nem, ott másról is...

  Tegnap említettem ezt a szót. Kifejezetten arra gondoltam, hogy egy egyedülálló nő vagy férfi, milyen helyeken tud ismerkedni. Tapasztalatokat gyűjtöttem. Némelyeket személyesen, mert szeretem átélni a dolgokat, saját szememmel látni, élvezni, ha lehet, és aztán könyörtelenül kiértékelni. Néha nem tudok azonnal átállni a másik oldalra és onnan szemlélni ezt a kusza világot, de próbálom. Szórakozóhely. Késő éjszaka van, és ilyen nyüzsgést nem láttam még ebben a városban. Igaz, nem is vagyok benne az éjszakai életben... távol áll tőlem, de hát a kíváncsiság nagy úr!!! Ja, persze, én női...

  Barangolás, nekem ez egy kedves szó... kellemes időtöltést jelent, pihenést, kikapcsolódást, élvezetet. A hegyekben szoktam valójában barangolni, mert az olyan barangolós hely. Ám itt és most azt a bizonyos második platformot fogom emlegetni, amiről már említést tettem korábban. Szóval barangolásaim a netes társkeresők "hegyrengetegében". Idióta szókép, sántít is rendesen, de ez most elbírja. Végül is nem kell nekem mindig közérthető és világos szórfodulatokat használni... Ettől lesz szép az egész. Webcímeket nem emlegetek, egyrészt mert ez itt nem a reklám helye, másrészt meg...

    Talán én is, mert az a bűnöm, hogy napok - sőt talán már hetek - nem róttam ide a sorokat. Nem mintha nem lett volna mit, csak tudjátok az ember lányának néha nincsen kedve megosztani a kínjait. Az örömöket még csak hagyján is, de a lelket gyötrő kínlódásokat, szomorkás gondolatokat, mérhetetlen lelki fájdalommal járó felismeréseket bizony nem szívesen mondunk ki, írunk le. Én sem vagyok kivétel, pedig a grafománia az egyetlen kiút a lelki pocsolyából. Tudjátok, a mottóm is az: "Az írás a legjobb módja, hogy közbevágások nélkül beszélj" - igen, ebben van...