Blog

Démonok

2017.10.05 08:03
Ez a szó motoszkált a fejemben reggel, amikor felébredtem. Álmomban megjelent valaki, aki régebben okozott nekem néhány kellemetlen órát, érzést, idegességet… Álmomban furcsa kedvességgel érdeklődött hogylétem felől. Aztán köddé vált.  Talán a szürkés ködről asszociáltam a démon szóra. Nem egy vidám szó, az biztos. Valami földöntúli, valami félelmetes, valami időtlen dolog jut eszünkbe róla először. Mesék, fantasztikus és kalandfilmek sokasága, aztán még valami más is. Saját démonjaink, amelyeket egyrészt a félelem, másrészt a stressz okozta trauma hoz létre. Vannak, hiába is próbáljuk...

Jó szó, szép szó

2017.06.26 19:34
Észrevetted már, hogy az emberek nem köszönnek meg semmit? Minden, amit kapnak az természetes, mert megérdemlik… Na, persze, a reklám! Azért ettől nekem kinyílik a nem létező bicska a nem létező zsebemben! Fikarcnyi hála, fikarcnyi elismerés, egy aprócska köszönöm, nem hagyja el a szájukat. Pedig néha ennyi is elég lenne a boldogsághoz. Nem csupán annak jó, akik kapja, hanem annak is, aki kimondja ezeket a szavakat. Tudod te, hogy mekkora ereje van a kimondott hálának? Köszönöm. Hálás vagyok érte. Hálásan köszönöm. Szép szavak ezek, hiszen olyan érzelmeket gerjesztenek az emberben, amitől...

Megfelelés

2017.06.25 12:37
Mostanság elég sokat eszembe jut ez a szó, hiszen azt látom, hogy mindig, mindenki meg akar felelni valakinek, valaminek. És mindig másnak. Most ezért, most azért, később más miatt, másért. Nézem az embereket. Akik dolgoznak, azok mindent beleadnak, hogy megfeleljenek a főnöknek, a családnak, a barátnak, az ilyen-olyan ismerősnek, bárkinek, aki éppen szembejön, s közben elveszítenek valami nagyon fontosat. Saját magukat – az álmaikat, a vágyaikat, gondolataikat, s ennek okán gyakorta az érzéseiket is.   Sokan letérnek az egyéni útról, feladják saját magukat, hogy aztán a megalkuvás...

Varázslat

2017.04.23 10:42
Megint reggel van. Lassan nyitogatom a szemem. Furcsát álmodtam, varázslatosat, vagy magát a varázslatot. Most úgy érzem még a varázslat és az ébrenlét határán libegek. Az előbbi visszahúz, de a Nap a szemembe süt, hunyorgok, s már nem tudok visszalépni abba a világba. Végleg felébredtem. Álmodtam? Annyira valóságosnak tűnt… Egy másik világban jártam.  Zöld lankák, lombos erdők, kis faház ez erdő szélén, virágoskert, színes és illatozó virágokkal, kellemes langyos tavaszi széllel.  Múlt század vagy sokkal előbbi kor, netán egy egészen másik világ… Nem tudom. Sólyom szárnyalt fent az...

A védekezés falai

2017.04.12 07:03
Mi, emberek tudunk a legjobban falakat építeni.  Ezek a falak nem kőből vannak, nem betonból, sem egyéb más anyagokból, mégis kemények, szinte lebonthatatlanok. Képesek vagyunk magunk köré olyan falat húzni, amely nem engedi, hogy részt vegyünk saját életünkben. Bennünk vannak a falak, ezek „védenek” meg bennünket a külvilágtól, ás sokszor elzárnak saját magunktól is. Mostanában többet figyelem az embereket.  Felszínes, jellegtelen viselkedés, örökös védelem valamivel szemben, valami ellen. Vibráló szemekkel néznek szét, mintha épp fenyegetné őket valaki.  Vagy egyszerűen rád...
<< 7 | 8 | 9 | 10 | 11 >>

Készíts ingyenes honlapot Webnode