Megfogadtam magamnak.... ha számolnátok hányszor mondjuk ki ezt a mondatot életünk során, meglepődnétek. Megszámlálhatatlanul sokszor. Eredménye nincs, mert mindig "csak" magunknak fogadunk meg valamit. Igaz az az állítás, miszerint mi, emberek, saját magunkat tudjuk kábítani, becsapni a leginkább. És mégis, újra és újra megtesszük.  Újévi fogadalmak, változásra ösztönző mondatok, amelyekből soha nem lesz semmi. Lefogyok, tornázni fogok, több időt töltök magammal, odafigyelek az étkezésre....számtalan ilyen mondat hagyj el a szánkat...Nem állok vele szóba többet... Miért tesszük? Mert...

Ennek a mondatnak most három pontot tettem a végére, de akár egyetlen pontot is tehettem volna, vagy felkiáltó jelet, vagy akár kérdőjelet. Mindegyiknek más és más a jelentése. A tapasztalatom az, hogy igen ritka kivételtől eltekintve a legtöbb embernél ennek a mondatnak a végén kérdőjel van. Jó nagy! Miért is? Mert mindenki meg akar felelni valakinek, valaminek, valamilyen társadalmi elvárásnak, vagy csak szimplán olyan feltételekt szab a "valakinek lenni-vel" szemben, hogy soha nem fogja felismerni, hogy ő már valaki. Onnan fentről meg már nem tud visszajönni, hogy élvezze a tömjénezést,...

  Életünk során legalább egymilliószor feltehetjük magunknak a fenti kérdést. A gond csak az, hogy nem tesszük... Ha egyszer tényleg megtennénk, vajon hogyan hatna ránk a válasz? Sokszor talán sokkosan... Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy kialakuló párkapcsolat elején hagyjuk, hogy a lila köd szálljon a fejünkre, agyunkra és a mélyebb rétegekben található agytekervényeinkre, azaz eszünkbe sem jut, hogy azt a feni, olykor banálisnak tűnő kérdést feltegyük. Minek? - rántunk egyet a vállunkon, szeret, és ez így jó, mert így marad az idők végezetéig... Pedig dehogy! Van példám....

  Nem bonyolult, csak figyeld a következő történetet.... Bódultan ébredtem fel reggel, ezer dolog kavargott a fejemben, de a legfőbb kérdés az volt, hogyan legyek úrrá a kialakult helyzeten. Nem vagyok jól, rengeteg a munkám, kevés a pénzem, a házam nagy, a költségek magasak, elveszítettem a biztonságérzetemet... Talán a legjobb mód, ha mélyen magamba nézek, meditálok, keresem a válaszokat,...mert ugye a válaszok mindig benned vannak. Ott kell keresni, ahol nem is gondolod. Te képes vagy magadba nézni? Képes vagy olyan mélyre menni, hogy meghalld a saját szavad? Elindultam a szokásos...

  Túl egy fárasztó héten, s talán még fárasztóbb két napon, kicsit nyugodtabban, elégedettebben vágok neki az új világnak. Számomra új világ ez, mert képesnek érzem magam arra, hogy felvértezve azzal a sok tudással, amit az elmúl hónapokban magamba szívtam, s amelyet még tovább bővítek majd, hogy egy teljesen más dimenzióból lássam és éljem ezt a világot! Magammal viszem azt a sok erőt és szeretetet, amit az elmúlt időszakban kaptam azáltal, hogy új embereket ismertem meg, tágult a világom, erőt és önbizalmat kaptam. A tegnapi nap eredménye a szeretetnyelv. Nem új keletű a dolog, csak...