Amikor azt a címet adom egy írásnak, hogy "csak úgy", akkor csak tolonganak a fejemben a gondolatok, verseny van, csata, sőt háború, mert mindegyik azt akarja, hogy vele foglalkozzak, rá fordítsak figyelmet, vagy az általa megkezdett fonalat vigyem tovább. Ezt az eszement "gondolatcsatát" nem olyan egyszerű elcsendesíteni, mert valójában mindegyik gondolat fontos, mindegyikkel van dolgom, mindegyiket tovább kell szőni... Jönnek a mi lenne, ha ... kérdések; jönnek a választási lehetőségek; jön a mérlegelés és még ezer már dolog is, ha hagyom. Ma nem hagyom...Fontosabb dolgokkal...

    No, nem az, ami kint van! Lehetne tavasz, verőfényes, napsütéses, szívet-lelket melengető, vidámságot hozó, mosolycsalogató... és még hosszan sorolhatnám, ha az időjárásról szeretnék írni, de az idő nem azonos az időjárással. Ez az idő - Einstein óta tudjuk, hogy relatív, minden egy időben, különböző síkokon, de egyszerre történik, létezik. Ez elég nehéz így összerakni, különösen, ha a mi racionális agyunk nem képes érzékelni egyéb idősíkokat. Már pedig sajna, nem képes. Így aztán mi az időt, időrendiségnek fogjuk fel, miszerint a dolgok egymás után történnek. Nem is lenne ezzel...

  Engedelmetekkel most egy kicsit más irányba kalandozok... Ez az a számla, amit nem lehet benyújtani, amit nem lehet kifizetni, rendezni... Viszont lehet vele sok-sok jót és sok-sok rosszat tenni. Ha őszinte vagy, kedves és udvarias, nyíltan fordulsz az emberekhez, akkor eljutsz a bizalomnak arra a szintjére, ahol az elme által okozott hibákat el is nézik neked. Csak arra vigyázz, hogy a hibákat, amelyeket más emberekkel szemben elkövetsz, ne a szívedből fakadjanak. Arra ugyanis nincs bocsánat, az olyan szinten meríti le azt a bizonyos számlát, hogy a legbuzgóbb igyekezeted mellett sem...

    Közeleg az anyánapja.... szép ünnep, megható...Nem tudok annál szebbet írni, mint amit tíz évvel ezelőtt, vagy talán még régebben megírtam az anyukámnak... Akkor csak Ő olvashatta...Most közzéteszem....   Anyámnak   Emlékszel, alig hatévesen ott álltam előtted egy szál virággal, amit éppen akkor loptam a saját kertedből, és nem találtam a szavakat. Valami szépet, szívhez szólót akartam mondani, de csak annyit tudtam kinyögni, hogy „Szeretlek Anya!” Többre nem is vágytál, hiszen ebben a két szóban minden benne volt. Pedig én már akkor el akartam mondani Neked, hogy...

No, akkor vágjunk bele. Új weboldalt készítettem, némileg megtartva az előző design-ját, ámbátor kicsit változtatva... A mottó Mahatma Gandhi-tól származik, a kép pedig Leonid Afremov alkotása. Gyönyörű, nem? Beleszerettem a képeibe. Ja, és a legfontosabb változás, hogy a saját nevem alatt fut a blog. Végül is, én írom ezeket a szösszeneteket, novellákat, jegyzeteket... Ha elolvasod, megtisztelsz vele. S ha akad csak egyetlen gondolat is, amellyel tettem az életedhez valamit, akkor nekem már megérte. Szépen, lassan mindn írásom áttelepül ide, szóval majd itt is vissza tudod keresni, amit...