Az írásban a legborzasztóbb, amikor írnál, lenne mit mondanod, és mégsem találod hozzá a szavakat. Elkezdesz írni, várod, hogy majd úgyis szárnyalnak a gondolatok... vársz néhány percet... aztán semmi, újabb néhány perc és újabb semmi... No, ilyenkor mi van?! Állsz és nézel, gondolkodsz, hogy mit is kellene tenned... Tulajdonképpen semmit nem kell tenni! Ami ki akar jönni belőled, úgyis kijön, ami meg nem jön ki, annak még nincs itt az ideje. Máskor szállnak, repülnek a gondolatok, egymást kergetve, megelőzve, túlszárnyalva, máskor pedig elcsendesedve várják a pillanatot, hogy egyszer...