Azt gondolom, a legtöbb feladatot, leckét az élettől a kapcsolatainkon keresztül kapunk. Milyenek a kapcsolataink? Ez egy örök téma és kiapadhatatlan forrása a felmerülő kérdéseknek. Kiindulási alapnak kölcsönvettem Demi Lovato szavait: „Bár fontos tudnunk, hogyan érezzük magunkat jól egyedül is önmagunkkal, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szükségünk van mások szeretetére és társaságára.” Nem fogom megmondani, hogy mitől jó egy kapcsolat, de van néhány gondolatom, amelyek alapján elemezni lehet azokat. Ez épp úgy igaz a családi, a munkahelyi, baráti vagy éppen a párkapcsolatokra. A...

Vannak mindenütt, csak nem látjuk, amit észreveszünk, látunk, azok a falakon vannak, amit nem veszünk észre és nem látunk azok saját magunkban, az életünkben, a kapcsolatainkban. Miért nem vesszük észre, miért nem látjuk? Szimplán, mert nem akarjuk. Nincs rá kapacitásunk, hogy foglalkozzunk velük igazán, inkább csak tömködjük, „gipszelgetjük”, s közben nem tudjuk, miért vagyunk fáradtak, zaklatottak, miért nem sikerülnek a dolgaink, miért vagyunk folyamatosan stresszesek, betegek, túlsúlyosak, rezignáltak... Mindenütt vannak repedések. A családban, amikor egy vasárnapi ebédre jöttök össze, de...

Azt hiszem, utoljára 2009-ben döntött így le a lábamról valami nyavalya. Visszaemlékeztem azokra a napokra, nem jó emlék, de mindig figyelmeztet valamire. Visszanéztem az elmúlt néhány hónapot, s arra a következtetésre jutottam, hogy ha magamtól nem volt annyi eszem, hogy megálljak és pihenjek egy keveset, akkor a szervezetem kikényszerítette. Egyszerűen leterített. Eszembe juthatott volna a 13 évvel ezelőtti történet, akkor is ugyanez történt, majdnem ugyanígy. No, van, aki a más kárán tanul, van, aki a sajátjából sem. Tény, hogy volt még két-három nagyon pocsék napom… Egyik este ledőltem,...

Húsvét hétfő. Kínok között ébredtem fel, az orrom folyt, a köhögés fojtogatott. Szép reggel, mondhatom! Felkeltem volna, de húzott az ágy. Legalább egy kávéért tudnék kimenni a konyhába! Szédültem, forgott velem a világ. Nagy nehezem abszolváltam a kávé dolgot, de a forró itallal együtt visszamásztam az ágyba. Nehéz volt a fejem, felpóckoltam, hogy legalább a kávémat ne borítsam magamra… Na, így indult az ünnep második napja. A folytatás sem volt jobb. Semmihez sem volt kedvem, pedig kirándulást terveztünk, be is volt fizetve. Templomok, várak, múzeumok vártak volna. Hiába. Végtelenül...

Valószínűleg ott kezdődött. Álltam az oltár előtt és éreztem, hogy fázik a hátam. Iszonyatosan hideg volt Gyöngyöspatán a templomban, de már nem akartam visszamenni a buszba a dzsekimért. Gondoltam, a híres, és a világban az egyetlen Jesse-oltár megér egy kis fázódást. Néztem a hatalmas „fát”, ami betöltötte a teret. Jézus családfája…– az idegenvezető mesélt a különleges oltár történetéről, eredetéről, egyediségéről. Hallottam is meg nem is. Az évszázados falakat néztem, a különböző mintázatú ablakokat, a keresztelő kutat… S közben alaposan megfáztam. Húsvét vasárnap este éreztem, hogy az...