Gyakran gyártunk olyan megállapításokat, hogy „az vagy, amit megeszel”, vagy, hogy az „öltözködésed mindent elárul rólad”, „az vagy, amit adsz”, „az vagy, amit megteszel”.  A fél lapot is teleírhatnám ilyen ál- és fél igazságokkal. Azért írom, hogy fél igazság, mert mindegyik elgondolkoztató, és mindegyikben van valami „igazságmorzsa”. Hogy mégis mi az, ami a legtöbbet elmondja rólad? A beszéded, a kimondott szavaid, a megfogalmazott mondataid, azok tartalma, hanglejtése, szóhasználata. A beszédünk, a megfogalmazott mondataink értelme pedig visszahat ránk, mondhatnám „visszaüt”… Azt...

Hallom az ablaküvegen, hol erősebben, hol lágyabban kopog az eső. Bóbiskolok csak, az álom elkerül, talán nem kell még aludnom, talán épp ez az az idő, amikor nem kell másra figyelnem, csak az eső szüntelen kopogására. Van, akit idegesít, engem nem. A monotonsága éppen hogy kikapcsol, s hagyja, hogy a gondolatok féktelenül száguldjanak a fejemben. Az első mindenképpen az esővel kapcsolatos. Ősz van, esik, ez természetes, mint az is, hogy ez az eső nem egy nyári zápor, amire csak azt mondom, hogy víz, és majd megszárad. Ha ilyenkor esik, az csontig hatol, szinte az egész tested átjárja a hideg...

A király jut eszembe róla, amit gazdagon díszített palástjában lassan lépdel a trónusa felé. Aztán a királylány, aki gyöngyökkel kirakott, ékkövekkel díszített palástban méltóságteljesen halad a trónhoz, hogy elfoglalja helyét. Hol vannak már? Csak a filmeken… Az a palást, ami most jön velem szemben egészen más. Nincs színe, nincsenek ékes díszei, sem csillámok, sem kövek, sem gyöngyök, és hófehér prém sincs rajta. Másféle. Posztó, durva posztó, vastag és sötét. Mindent beborít, s nincs menekvés alóla. A közöny szürke palástja ez. Az emberi közönyé, a megalkuvásé, a céltalanságé. Ezt látom....

Ma a kezembe akadt egy magazin... sármos férfi néz rám a címlapról: valószerűtlenül kék szem, divatosra borzolt frizura, fogpaszta reklám mosoly, amiben benne van a Föld összes pasijának ígérete, miszerint az "én nőm a világ legboldogabb nője"...Csak az nincs odaírva, hogy ideig-óráig, amíg el nem múlik a varázs, ki nem alszik az a fény, el nem tűnik a fogak hófehér csillogása. Szerelem! Botor dolog, de mégis a legszebb érzés a  világon. Szerintem jobbat még nem találtak ki. Mégis van valami, ami nem az igazi...Most visszanyúlhatnék az ókorba - bár oda inkább nem, ott másról...

Gondolkoztál-e már azon, mi az, ami igazán a tiéd? Fura kérdés – mondhatod, és talán igazad is van. De mégis! Biztos vagyok benne, hogy ezer meg ezer apróság van körülötted, s olykor azt sem tudod már hogyan került oda, miért van veled. Néha jön egy kósza gondolat, megtetszik valami, akarod, hogy a tiéd legyen, aztán eltelik néhány hónap, és már azt sem tudod, mit is akartál attól a dologtól. Ilyenkor válik valami „lommá”. Vetted, kaptad, szerezted – mindegy, de már nem fontos. Ha pedig nem fontos, akkor engedd el. Ajándékozd el, add oda valakinek, vagy dobd ki. Tudod, tudom, sok olyan dolog...