(Reggeli intermezzo: Ez a szó zakatolt a fejemben, amikor felcsaptam a laptop tetejét, hogy megosszam veletek a gondolataimat. A szó engem is elvarázsolt, mert jelszó helyett ezt írtam be a bejelentkező felületre, de a gépet nem sikerült elvarázsolnom… Nem engedett be.) Az ember lánya mindig tanul valami fontosat. Lehet, hogy már másodszor, harmadszor olvasod ugyanazt a könyvet, de még mindig vannak mondatok, amelyek egyszerűen világítanak, kilógnak a szövegből, hogy végre vedd már észre őket, végre fogd már fel, amit mutatnak, amit mondani akarnak, amit meg akarnak értetni veled. Azt hiszem,...

Már megint egy reggel. Utálatos, esik is, hideg van. Nincs kedvem semmihez, pedig dolgoznom kell, a munka hegyekben áll, a lakás szalad… Nehéz, keserves élet ez. Pénzem sincs. Sápadtan, kókatagon ülök az ágy szélén és a sorsomon merengek. Mit merengek?! Bosszankodom, sopánkodom, fáj a létezésem is a nincstelenségben. Kiút nincs, leragadtam, bent ragadtam a társadalmi mocsárban, s mindenki más hibás, vétkes, átkos, csak én nem. A körülmények áldozata vagyok, megyek mások után, élem a mások életét, megfelelve mindenkinek… Lustán nyújtózom a puha ágyamban. Jól aludtam, csak a napfény zavart...

Emberek. Jó és rossz tulajdonságokkal, gyarlóságokkal, szívet melengető emberséggel. Elvileg ilyenek vagyunk. Gyakorlatilag csupán igen kevesen. Sokakból hiányzik valami, valami nagyon fontos, amiről azt hiszik nem is annyira lényeges: ez a megbocsátás képessége. Megbocsátás másoknak, megbocsátás magunknak. Írtam már, hogy mindennek az alapja az, ha meg tudsz bocsátani saját magadnak, képes vagy elfogadni, hogy te hibáztál, te mondtál valamit, amit nem kellett volna, a te döntéseid miatt olyan az életed, amilyen… Sorolhatnám még! Megbocsátani nem tudsz, mert úgy gondolod, hogy mindazért, ami...

Esik. Még mindig és már megint. A csendet csak az eső kopogása töri meg, egyébként harapni lehetne. Élvezem. Rég voltam ennyire csendben. Még a gondolatok is lelassultak a fejemben, nem kergetik egymást, mint máskor, nem tülekednek, szépen várnak a sorukra. Szép ez az esős falu. (Álmosd – egyeseknek a világ vége, nekem az otthon melege.) Tetszik. Élvezem a csendet. Vajon máskor miért nem tudjuk észrevenni? Miért nem észleljük másképpen a bennünket körülvevő világot? Olykor még akkor sem látjuk, amikor pedig egészen nyilván való… Most bizonyára nagyon sokan vannak, akik szapulják az esőt, a...

Volt egyszer egy kislány, aki azt gondolta, hogy csodaszép a világ, s belőle világszép nádszálkisasszony lesz, aki sokat tesz majd a világért, az emberekért. Akkor még nem jutott eszébe a szépségkirálynők által felkapott és hangoztatott „világbéke”. Nem is vágyott ilyen babérokra, csak élni szeretett volna, szépen, hasznosan, valami maradandót alkotva. Maradandót alkotva… Milyen fura is ez a szóösszetétel ebben a világban. Miért? Mert végtelenül nehéz maradandót alkotni, maradandót létrehozni, magad és mások számára értéket teremteni. De mi adja az értéket? Az értéket az adja, hogy te mit...