Néha bizony jól jönne. Például, amikor költözöl, pakolsz, régi lomoktól, nem használt holmiktól szabadulnál meg… Néha a könyveket dobozolnád, máskor ruhákat, olykor fényképeket, a múltad egy-egy darabját… Megint máskor a saját életed egy-egy szakaszát dobozolnád be és tennéd a legfelső polcra, hogy még csak véletlenül se érd el, vagy a pince legmélyebb és legsötétebb zugába dugnád el, olyan sötétbe, hogy a legerősebb napfénynél se találd meg. Jól lezárni a tetejét, vastag szalaggal leragasztani, és még azt is igyekszel elfelejteni, mit is tettél bele. Na, persze! Az élet nem ilyen egyszerű!...

Az ajtók már csak ilyenek. Nyitni, zárni lehet őket, sőt, olykor csapkodni, bevágni, óvatosan, lábujjhegyen behajtani, vagy csak hagyni, hogy a huzat csapja be. Bennünk is vannak ajtók. Nem is sejtjük hány, nagyon sok… Hogyan használjuk ezeket az ajtókat? Olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Amikor hozol egy döntést, hogy ezt vagy azt befejezed, akkor önként és dalolva csuktál be egy ajtót. Lehet, hogy csak óvatosan bezártad, s kétszer is elfordítottad a zárban a kulcsot, de az is lehet, hogy hirtelen felindulásból egyszerűen becsaptad. Bárhogyan is tetted, az az ajtó bezárult, nem tudod...

Láttál már végtelen raktárt? Biztosan nem. Pedig ez egy olyan raktár, se vége, se hossza. Rugalmas falu, és folyton csak nő és nő, mert az emberek odapakolják minden álmukat, vágyukat. Elámulnál, ha belépnél! Minden van a polcokon. Lássuk csak a legfontosabbakat! Van egy jókora raktárrész, ahol az idő után sóvárgók vágyai vannak. Ki erre, ki arra, szeretne több időt magának. Családra, hobbira, gyerekre, hajókázásra, hegymászásra vagy szimplán csak egy hosszú alvásra. Igen, az idő. Manapság fontos dolog. A minőségi idő lenne a legfontosabb… Tudod, mi ez? Az az idő, amikor a másikkal vagy, vagy...

Úgy is fogalmazhatnám, hogy külcsín és belbecs… Nem a külső számít! – mondják sokan. Pedig de! Az a döntő, amit először látsz. A szemed egy pillanat alatt rögzíti, amit látsz, amit látni vélsz, ami a te valóságodat adja, s az agyad a másodperc töredéke alatt dönt arról, hogy tetszik-e neki, vagy sem. Így működünk, nincs ezen, mit szépíteni… A belbecsnek idő kell, amíg látni engedi magát. Az életünket is így éljük: van a külső, amit a világ érzékel belőlünk és van a belső, amit csak kevesen látnak, kevesen vesznek észre vagy keveseknek hagyjuk mi magunk, hogy láthassák. A külső az, amit...

Állsz valahol, vársz valamit, de nem tudod, hogy hol állsz, és fogalmad sincs arról, mit is vársz. Pedig életünk minden szakaszában vannak állomások, s azon az állomáson vannak céljaink, vágyaink, amelyeket el szeretnénk érni. Életszakaszok. Állomás a kisgyermekkor, a kamaszkor minden nyűgével, bajával, minden szépségével és vidámságával. A fiatal felnőttkor, a felnőtté válás, a felelősségvállalás súlyos terhével, aztán a felnőttkor, amikor már nem lehetsz sem gyerek, sem fiatal, mert mindenki tőled várja a komolyságot, a határozott döntést, az előre mutatást, a célok meghatározását. Persze,...