Az ajtók már csak ilyenek. Nyitni, zárni lehet őket, sőt, olykor csapkodni, bevágni, óvatosan, lábujjhegyen behajtani, vagy csak hagyni, hogy a huzat csapja be. Bennünk is vannak ajtók. Nem is sejtjük hány, nagyon sok… Hogyan használjuk ezeket az ajtókat? Olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Amikor hozol egy döntést, hogy ezt vagy azt befejezed, akkor önként és dalolva csuktál be egy ajtót. Lehet, hogy csak óvatosan bezártad, s kétszer is elfordítottad a zárban a kulcsot, de az is lehet, hogy hirtelen felindulásból egyszerűen becsaptad. Bárhogyan is tetted, az az ajtó bezárult, nem tudod...

Láttál már végtelen raktárt? Biztosan nem. Pedig ez egy olyan raktár, se vége, se hossza. Rugalmas falu, és folyton csak nő és nő, mert az emberek odapakolják minden álmukat, vágyukat. Elámulnál, ha belépnél! Minden van a polcokon. Lássuk csak a legfontosabbakat! Van egy jókora raktárrész, ahol az idő után sóvárgók vágyai vannak. Ki erre, ki arra, szeretne több időt magának. Családra, hobbira, gyerekre, hajókázásra, hegymászásra vagy szimplán csak egy hosszú alvásra. Igen, az idő. Manapság fontos dolog. A minőségi idő lenne a legfontosabb… Tudod, mi ez? Az az idő, amikor a másikkal vagy, vagy...

Úgy is fogalmazhatnám, hogy külcsín és belbecs… Nem a külső számít! – mondják sokan. Pedig de! Az a döntő, amit először látsz. A szemed egy pillanat alatt rögzíti, amit látsz, amit látni vélsz, ami a te valóságodat adja, s az agyad a másodperc töredéke alatt dönt arról, hogy tetszik-e neki, vagy sem. Így működünk, nincs ezen, mit szépíteni… A belbecsnek idő kell, amíg látni engedi magát. Az életünket is így éljük: van a külső, amit a világ érzékel belőlünk és van a belső, amit csak kevesen látnak, kevesen vesznek észre vagy keveseknek hagyjuk mi magunk, hogy láthassák. A külső az, amit...

Állsz valahol, vársz valamit, de nem tudod, hogy hol állsz, és fogalmad sincs arról, mit is vársz. Pedig életünk minden szakaszában vannak állomások, s azon az állomáson vannak céljaink, vágyaink, amelyeket el szeretnénk érni. Életszakaszok. Állomás a kisgyermekkor, a kamaszkor minden nyűgével, bajával, minden szépségével és vidámságával. A fiatal felnőttkor, a felnőtté válás, a felelősségvállalás súlyos terhével, aztán a felnőttkor, amikor már nem lehetsz sem gyerek, sem fiatal, mert mindenki tőled várja a komolyságot, a határozott döntést, az előre mutatást, a célok meghatározását. Persze,...

Amikor azt gondoljuk, hogy ez csupán annyit jelent, hogy hogyan is látjuk a világot, akkor bizony jókorát tévedünk. Ez túl egyszerű lenne, s még csak nem is igaz. A szemléletben annyi minden van! Az, hogyan tekintesz a világra, hogyan értelmezed, amit látsz, amit megélsz, ahogyan érzel, hogyan viszonyulsz az emberekhez, tárgyakhoz, környezethez, mindenhez, ami körülvesz, körül ölel. Ha jól meggondolom a szemlélet nem más, mint az önmagadhoz való viszony. Ahogyan magadat látod, az alapján értelmezed a többi dolgot is. A magadról való gondolkodás hatással van az egész gondolkodásodra,...