Elszaladnak. Észre sem veszed, csak azt érzed, hogy valami hiányzik, mintha kimaradtál volna valamiből, de magad sem tudod, miből is… Vagy benne vagy, benne voltál valami másban és a többi dolog lényegét vesztette egy időre, most pedig keresed. Néha ezt érzem én is. Lassan két hónapja annak, hogy egy árva sort sem írtam. Na, jó, talán ez így nem igaz, de mégis… Hosszabb lélegzetű dolgot nem írtam. Vagyis ez sem igaz, írtam, csak más jellegűt, más tartalmút, másoknak, másról… Rohant az idő. Hiányérzetem van.  Lassan rájövök, hogy minek is voltam híján az elmúlt időszakban.  Ihlet?...

Mindig is volt, van és lesz. És mély összefüggéseket tár fel, megoldatlan problémákkal küzd, életcélokat fogalmaz meg, hiteket hordoz, s van úgy, hogy egyszerűen csak a képzelet világába repít. Ezt hisszük, pedig az álom mindig több ennél. Racionális agyunk azonban nem képes felfogni, mit jelent az álom, mit hordoz, s mire kellene jobban figyelnünk. Olykor forgolódok, képtelen vagyok aludni, de képtelen vagyok fenn maradni is. Ilyenkor fáradtan kelek, és értetlenül bámulok ki a fejemből. Mi történt? Mi nem hagyott aludni? Néha nem tudom mi bajom, aztán rájövök, hogy a befejezetlen álmok nem...

Fura reggel volt megint. Nem bírtam felkelni... No, ebben azért nem volt semmi furcsa, miután már napok óta nem aludtam jól. Valami leszívja az energiáimat, csak még nem jöttem rá mi... Azaz rájöttem, csak magam sem akadtam elhinni. Jól éreztem magam mindig vele, aztán másnap a mosogatórongy egészen konszolidált állapotban volt hozzám képest még kétnapi ázás után is... Elgondolkodtató. Energiavámpírral találkoztam? Belőlem merít, aztán nekem napok kellenek, mire újra összeszedem magam? De honnan merítek, ha nekem újra és újra van? Nos, ezek a gondolatok jártak a fejemben, de valami egy idő...

Kesze-kusza energiamezők vesznek bennünket körül. Sejtelmünk sincs róla, hogy merre mennek, hogyan hálózzák be a világot, de azt tudjuk, hogy minden mindennel összefügg. Nehéz is lenne kibogozni a világ energiamezőit akkor, amikor még a sajátunkkal sem bírunk.  Pedig jókora van nekünk is, s amilyen mi mezőnk, olyan hatással vagyunk másokra. Amikor pocsékul vagy, elégedetlen vagy a világgal, magaddal, a körülményeiddel, a pároddal, akkor az energiaszinted bizony „béka feneke” alatt van. Nem sugárzol semmi jót. Akik körülvesznek téged, ezt a mezőt érzékelik, s alkalmazkodnak hozzád. A...

Az írásban a legborzasztóbb, amikor írnál, lenne mit mondanod, és mégsem találod hozzá a szavakat. Elkezdesz írni, várod, hogy majd úgyis szárnyalnak a gondolatok... vársz néhány percet... aztán semmi, újabb néhány perc és újabb semmi... No, ilyenkor mi van?! Állsz és nézel, gondolkodsz, hogy mit is kellene tenned... Tulajdonképpen semmit nem kell tenni! Ami ki akar jönni belőled, úgyis kijön, ami meg nem jön ki, annak még nincs itt az ideje. Máskor szállnak, repülnek a gondolatok, egymást kergetve, megelőzve, túlszárnyalva, máskor pedig elcsendesedve várják a pillanatot, hogy egyszer csak...