Ma olvastam ezt az idézetet egy könyvben, s annyira megfogott, hogy muszáj veletek megosztanom. „Ha megóvnád a kanyont a szélvihartól, soha nem lenne részed a szél vájta alakzatok szépségében sem.” Az idézet Elisbeth Kübler-Ross-tól, egy svájci származású pszichiátertől származik. Értelmezhetem úgy is, hogy csak elolvasom, és nem gondolom tovább, csak a szél koptatta sziklákra gondolok, amelyek a szél „keze nyomát” viselve évszázadok alatt megváltoztak, egyes szirtek tompultak, újabb keletkeztek, lyukakat vájt a szél a sziklafalban, másokat betemetett… A szél pedig lehet fuvallat, lehet...

Csak egy perc vagy kettő… Kell, szükségem van rá, és neked is! Tudod, amikor egész nap rohansz, észre sem veszed azokat a perceket, amelyeket magadra szánsz, amelyeket akár élvezhetnél is, ha tudatosan figyelnél rá. Erre én is csak most jöttem rá, hogy számtalan olyan momentum van az életünkben, a napjainkban, amelyeket már rutinból csinálunk, oda sem figyelünk rá, emiatt aztán a hatásait sem tudjuk tudatosan élvezni, értékelni. Mi az első neked a reggeli ébredéskor? Persze, a kávé, éhgyomorra! Nekem is. (Minden orvosi javallat ellenére!) Ez például egy olyan pár perces időszak, amikor még...

Harc az élet! – nagyon sokszor hallom ezt a mondatot, mi több néha én is ezt érzem. Pedig nem kellene. Az élet úgy szép, ahogy van, küzdelmekkel, nyugodt percekkel, szomorúsággal, vidámsággal, válságos pillanatokkal és végtelen boldogsággal. Nem is ez a baj, hiszen minden jól van úgy, ahogyan van. Velünk van a baj! Gyávák vagyunk, nem akarjuk csak a jót, csak a szépet, s minden nekünk nem tetsző dolog elől elszaladnánk, világgá mennénk, elbújnánk, csak ne kelljen foglalkozni vele. Ebből aztán az következik, hogy az egész életünk egyfajta menekülésből áll. Szaladunk, rohanunk, kibúvókat...

Van az úgy, hogy nehezen kászálódsz ki az ágyból, gyengének érzed magad, az első lépést is képtelen vagy megtenni, pedig tudod, hogy az „életmentő reggeli kávéért” legalább hetet kell lépned. A kávé nem segít, csak arra elég, hogy lassú vánszorgással eljuss a fürdőszobáig, s nekiláss a reggeli rutinnak. Ugye ismerős? Hová lett az energiád? Pedig aludtál, pihentél, hosszan és mondhatni jól, mégis olyan nehéz a reggel… És még vitaminokat is szedsz, mozogsz… Az az energia, amiről én beszélek, nem a mozgás és a vitaminok által termelődik, nem attól lesz benned több, hogy mint 10 órákat alszol. Ez...

Magas, délceg, sármos, kicsit csibészes a mosolya, és úgy tud nézni, mintha a vesédbe látna. Udvarias, segítőkész, gáláns, csüng minden szavadon, figyel rád, fontos vagy neki. Érdekli a munkád, segít a háztatásban, elvisz a csajos bulira, virágot vesz alkalom nélkül is, jó beszélgetőtárs, megnézi veled az éppen soros szappanoperádat, készséggel zsebkendőt nyom a kezedbe, amikor sírni támad kedved. Lesi a kívánságaidat, s te vagy a legelső az életében… A munka, kocsi, kütyük csak utánad következnek… Csak vicceltem! Ez mind, egy férfiban? Te sem gondoltad komolyan, ugye?! Jó néhány tanulmányt...