A bölcsek köve
Érdekes írásokat olvastam e témában a neten. A bölcsek köve nem más, mint egy alkímiai eljárás képzeletbeli eredménye, amely képes a nem nemes fémeket arannyá, ezüstté változtatni. Egyéb csodákra is képes: magában rejti az örök ifjúság, az örök élet titkát is. Ennyi a szakirodalomból röviden kiollózva.
A bölcsek köve, a fentiekből levezetve, a tudás, a tapasztalat forrása is. Ebben az értelemben használjuk akkor, amikor azt mondjuk, hogy „nem az én zsebemben van a bölcsek köve” – azaz nem vagyok mindentudó! Pedig néha de jó is lenne, ha a zsebünkben lapulna egy kis kő, amelyben benne van a világ összes tudása, s olykor csak elő kellene kapni, és talán megsimogatva vagy csupán a kezünkbe véve a mienk lenne a tudás, a tapasztalat, ami benne van.
Ám mivel az alkimistáknak még mindig nem sikerült feltalálni ezt az anyagot, így kénytelenek vagyunk a mindennapi életből, könyvekből, saját és mások tapasztalataiból összeszedni mindazt a tudást, amire szükségünk van. Néha egyszerű, gyors és könnyű, máskor viszont bonyolult és nehéz. Az okos ember a más tapasztalataiból (kárából) is képes átemelni a tudást, a másiknak olykor a sajátja sem elég. Ilyenkor van az, hogy sokszor lépünk bele ugyanabba a pocsolyába, ahelyett, hogy végre kikerülnénk. A tudáshoz vezet ez az út is, csak kicsit sáros…
Én néha azt gondolom, hogy a bölcsek köve lehet egy utcán felszedett kődarab is. Nem kell fényesen csillogónak lennie, nem kell simának lennie, egyszerűen csak férjen el a kezedben. Érezd, hogy a tied, hogy közöd van hozzá, hogy veled együtt rezdül, mozdul, hogy veled együtt él, mozog, létezik. Legyen nálad, vigyázz rá! Mert bár az utcán szedted össze, vagy egy vízparton, vagy egy erdő közepén pillantottad meg egy száraz fa alatt – teljesen mindegy – az a kő választott téged.
Neked pedig az a dolgod, hogy amikor szükségét érzed, vedd elő, gondolkodj egy kicsit, koncentrálj és megkapod a választ, amit szeretnél.
Nem a kő adja meg, hanem te, magadnak. A kő csak emlékeztet rá, hogy a válaszokat magadban keresd…