.jpg?ph=8b00ed66c6)
A férfi...
A herceg a fehér lovon. Álmaink szőke hercege, a deltás lovag, a daliás macsó, a vagány BMW-s, akinek a látványától is rogyadozik a lábunk, olvadozik a szívünk, elakad a lélegzetünk, a szavunk… Sorolhatnám még a sok-sok jellemzőt, amelyek egy férfit férfivá tesznek egy nő szemében még ma is. Erős, bátor, kitartó, büszke és méltóságteljes, mert ezt tanították neki, ezt nevelték bele. No, persze, belénk is. Mint egy gladiátor áll az Élet porondján és szakadatlanul küzd, hol a vélt ellenséggel, hol az Élettel, hol saját magával. Mert azt tanították, hogy küzdjön, mert az a férfi dolga. És ne mutassa ki az érzelmeit, mert az nem férfias, és soha ne sírjon, mert az a gyengeség jele. Egy férfi nem sír… Nem, valóban nem, csak ott, bent… Ott, a mélyben, zokog…
A férfitársadalom évszázadokon keresztül hurcolta magával ezt a nézetet, felfogást, s mi, nők pedig elvártuk tőlük, hogy ilyenek legyenek. Ez a dolguk, ezt és így kell tenniük, másképpen nem lehet, mert elveszítik férfi mivoltukat… Baromság!
Remélem, azóta már sokan tudják, s nem csak én, hogy abban az erős testben, akaratban és kitartásban lakik valami más is, amit léleknek hívnak. S ennek a léleknek ugyanúgy vannak érzései, érzelmei, mint a nők lelkének. Nem ugyanolyanok – a nőké sokkal bonyolultabb −, de ez így van jól. A kidolgozott izmok mögött érző szív van, és tud sajogni, fájni is. A férfi lelke is tud összetörni, darabokra hullani, kínlódni és zokogni… Az érzelmek világa ugyanúgy az övék is, ahogyan a mienk. Nem csupán nekünk van jogunk vidámnak, boldognak, bánatosnak, depressziósnak, kiégettnek lenni, sírni, hanem nekik is…
Talán a mai ember számára már természetesebb – legalább is nagyon remélem −, hogy a férfiak is felvállalják érzéseiket, s ha úgy hozza az élet, megrogynak, elveszítik a fonalat, letérnek az útról, bánatosak és sírnak is. Szép a daliás herceg, a hithű lovag, a tűzön-vízen átgázoló harcos, az egyenes tartású, következetes üzletember, de ő is csak ember.
Bevallom, én jobban szeretem a zokogni képes férfit, mint a „köszi, remekül vagyok”-ban elnyomott, elhazudott érzéseket, fájdalmakat, boldogságokat. A férfinak is joga van érezni, joga van azt kimutatni, mindenféle érzelmet megélni, s az öröm vagy a fájdalom megélésében feloldódni, szárnyalni vagy padlóra rogyni, ahonnan aztán képes újra építeni önmagát.
Én ugyan a nő útját keresem, de egyre többet találom magam szemben a férfiéval. Figyelem, értő- és megértő hallgatás? Néhány együtt érző gondolat, kérdés… Nagyon sokat segít…
Fotó: Internet