A hídépítés művészete
A múltkor találtam egy képsorozatot a világ legszebb és legkülönlegesebb hídjairól. Némelyik hosszabb, másik rövidebb, egyik modern, a másik egy régi, klasszikus darab kis tornyokkal, ablakokkal, csodaszép kilátással. Egyik vasbetonból épült, súlyos láncokkal, a másikat kézzel faragott kövekből rakták össze. Az egyik ultramodern futurisztikus monstrumnak néz ki, a másik pedig rég letűnt történelmi korok világát idézi. Két hasonló sincs közöttük. Egy valami mégis közös: mindegyik segít eljutni A-ból B-be. Folyókon, tavakon, hegygerinceken át ívelnek, vagy épp csak egy csatorna fölött visznek át… Visznek valahová, vezetnek valahová…, s összekötnek valamit.
Tudtad, hogy te is gyakran építesz hidakat? Nem? Azt csak hiszed! Építesz, hidd el nekem! Soha nem használtad még a hidat, mint metaforát. Pedig, ha csak egy kicsit is elgondolkozol rajta, akkor nagyon is kézenfekvő. És, ha még azt is tudnád, hogy az életed folyamán nem csak egy hidat építesz, hanem többet is. Sőt, sokat!
Álmok. Már sokszor írtam az álmokról. Ez egy kifogyhatatlan téma, hiszen mindig találok valamit, ami kapcsolódik hozzá. Álmodunk, mindig, csak legfeljebb nem emlékszünk az álmainkra. Ezek most nem igazán azok az álmok. Másfélék. Indulj ki a múltból… Ugye sokszor eszedbe jut egy rég elmúlt esemény, és egy csomó olyan kezdetű mondat, hogy „mi lett volna, ha…”. No, ezek azok a mondatok, amelyeken már merengeni sem érdemes, mert értelme nem sok van. Ami elmúlt, elmúlt, nem rágódunk rajta, visszahozni nem lehet, visszacsinálni nem lehet, másképpen dönteni nem lehet. Engedd el, nincs dolgod vele!
Vannak a másfajta álmok… Ezek a „mi lenne, ha…” kezdetű mondatok, amelyekkel elképzelünk egy világot magunknak. „Mi lenne, ha nyernék a lottón?” – ugye, hogy néha neked is eszedbe jut ez a kérdés… Van néhány ötleted, mit is tudnál kezdeni annyi pénzzel, de hosszú távon nem tudod elképzelni. Nincs rá referenciád. A másik: „Mi lenne, ha megkapnám álmaim állását?” A kérdés jó. De megfogalmaztad már magadnak valaha is, milyen is lenne álmaid állása? Ugye hogy nem! A sok pénz, kevés munka – megfogalmazás csak egy halovány kép, ami nem is a munkáról szól. De nem is arról, amit te szeretnél csinálni. Ezek a kívánságot, álmokat kifejező mondatok a jelenből indulnak ki, s valamiféle jövőkép van bennük, egy távoli jövő… Olykor színes, kedves, vidám képek jólétről, boldogságról, igaz szerelemről, máskor csupán egy-egy átsuhanó gondolat, mégis benne van, amit szeretnél, amire vágysz, ami és amilyen lenni akarsz…
És itt jönnek a hidak… Hogyan is jutsz el oda, ahová menni szeretnél, hogyan válsz azzá, aki lenni szeretnél? A hidak által. A hidak ez esetben apró célok, amelyek eljuttatnak A-ból a B-be, életed egy apró állomásából az elérni vágyott másikba. S hogy onnan is tovább tudj menni, újabb hidat kell kovácsolnod, építened, apró téglákból, kövekből kiraknod, fából ácsolnod, kötélből kötnöd… Megnézed, hogy éppen hol vagy most, milyen környezetben, milyen helyzetben. Átnézel a túlsó partra, milyen messze van, s ott milyenek a viszonyok, szebb-e a táj? Kevesebben vannak-e ott? Jut-e neked több babér? S e szerint építesz hidat magadnak.
Vannak, akik sosem jutnak át a túlsó partra… Nem találják a híd alapanyagát, esetleg túl messzinek találják a másik partot… Vagy csak szimplán túl lusták ahhoz, hogy akár csak át is nézzenek a másik oldalra… Azoknak a másik part továbbra is csupán egy elérhetetlen álom marad.
A hídépítés művészete nem más, mint a célok meghatározása, kitűzése, az akarat és a motiváció.