.jpg?ph=8b00ed66c6)
A káosz mögött
Vajon, mi van a káosz mögött? Valójában nem arra gondolok, hogy mi van a felfordított, feje tetejére állított szobád rendetlensége mögött, hanem arra, hogy mi van a fejedben, a benned kialakult káosz mögött. Jó kérdés. A másik kérdés az, ami felvetődik bennem ennek kapcsán, hogy vajon mögé tudunk-e nézni a káosznak, vagy sem? Mi is kellene hozzá, hogy lássuk a káoszon túli dolgokat?
Banális kijelentés, hogy a „zseni átlát a káoszon” – nem hiszem. Az íróasztalán, a műhelyében felhalmozott rendetlenségen lehetséges, hogy átlát, de legalább is tudja, mit, hol keressen.
Ha már itt tartunk, akkor tegyünk különbséget káosz és káosz között. Ami a szobádban, lakásodban, íróasztalodon, műhelyedben van, az csupán rendetlenség. Ami viszont a fejedben van – no, az a káosz. A legbosszantóbb ebben az, hogy az egyik kölcsönhatásban van a másikkal. Sajnos, nem attól lesz rumli a fejedben, hogy szanaszét pakoltad, hagytad a dolgaidat, hogy hegyekben áll az elintéznivaló az asztalodon, és nagy összevisszaságban vannak a szerszámaid. Éppen fordítva van.
Emlékszel a mondásra – sokan megfogalmazták, sokféleképpen, de a lényege ugyanaz –, ahogy bent, úgy kint… Nos, ha hatalmas „kupi” van a fejedben, az bizony meglátszik kint is, azaz: a környezetedben is jókora rendetlenséggel kell számolni. S persze, nem tudod egyiket a másik nélkül rendbe szedni…
Eltértem kicsit a tárgytól, hiszen arról kezdtem el gondolatokat megosztani, hogy vajon mi van a káosz mögött. Tudod, olyan ez, amikor ezernyi gondolat zsizseg a fejedben, egyik tolakszik a másik elé, szeretne érvényesülni, de aztán jön egy erősebb, fájóbb, nyomasztóbb és elvisz megint máshová… S te hiába szeretnél kimászni a gondolatok sűrű erdejéből, képtelen vagy rá, mert valamelyik megint visszaránt, sőt még sűrűbb erdőbe, még sötétebb mélységbe visz…
Pedig a káoszon túl – valószínűleg – a te fejedben is ott van egy tiszta világ, tele szép gondolatokkal, megoldásokkal, csenddel és nyugalommal. Képzeld el, mintha egy iszonyatosan rumlis és koszos szobából egy ronda, málló festésű, nyikorgó ajtón át ebbe a világba csöppennél. Minden rendben lenne…
Persze, azért ez ennyire nem egyszerű. Azt a bizonyos ajtót csakis akkor találod meg, ha a káoszt elkezded szépen, lassan felszámolni.
Mi kell hozzá? Lássuk csak a receptet… Végy egy-egy pillanatnyi csendet, néha többet, végy egy-egy nagy levegőt, néha többet! Próbálj meg egy kicsit magaddal lenni, kanálnyit, aztán néha többet. Vedd sorba a káosz elemeit, vizsgáld meg őket, előre visz, vagy hátrál. Ha hátrál, néha egyet-egyet dobj ki, néha többet is. Azzal foglalkozz, ami a jelenben fontos, egy-egy múltbéli dolgot dobj ki, néha többet is, mert ami már elmúlt, azon nem tudsz változtatni. Kár rágódni rajta. A holnapival pedig még nincs dolgod...
Emberek. Kellenek, de olykor fokozzák a káoszt, máskor oldják azt. Vannak, akik veled maradnak, vannak, akik fenti recept alapján, nem kísérnek tovább az utadon.
És egyre közelebb kerülsz ahhoz az ajtóhoz, amelyen keresztül átlátsz a káoszon.