A káosz muzsikál

2016.07.13 07:15

Lágy dallamok, viharos etűdök, pergő dobok, síró hegedű ­– ezek adják az élethez a zenét. Az Élet pedig egy tánc, amit a sírig táncolunk. Talán az utolsó lépések már lassúak, vontatottak, mégis táncoljuk az utolsó hangig...

Hosszú az út, hatalmas a táncparkett, s a zenekar mindig más és más zenét játszik. A zene attól függ, hogyan élsz. Olyan zenét kapsz, amilyen az életed. Te vagy a komponista, a zenész és a táncos is. A zene hol halk, mélázó, gondolkodtató, a táncod lassú, harmonikus, hol lüktető, viharos, tüzes, vad forgásokkal teli – változások az életedben, a pergő ritmusok ütemére. Mozgalmas, érdekes, színes, érzelmekkel tarkított… Áttáncolnád az egész világot.

A szerelem is egy tánc. Mély harmóniában néha, lassú, érzelmes zenére lépeget a pár, aztán ütemet váltanak, a zene hangosabb, harsányabb, a tánc forgásokkal, gyors lépésekkel, apró ugrásokkal van tele. Hol a férfi vezet, hol a nő, kinek-kinek tudása, érzése szerint. Ez így van jól. Van, amiben a férfi a jobb, s van, amiben a nő. A harmónia marad…

Idilli helyzet lenne, de ebben a korban másként szól a zene. A harmónia helyét a káosz vette át, s a káosz adja a zenét, a káosz muzsikál… Néha szépen szól a hegedű, máskor sír, olykor a zongora mélyebb hangjai zavarják meg a kellemes zenét, máskor a trombita szól nagyot, vagy éppen a basszus gitár hangja, a dob féktelen pergése teszi tönkre a zene harmóniáját, s vele a táncot.

A pár lép kettőt, aztán ugrik, a mélybe zuhan, felemelkedik, forog kettőt-hármat, majd viharosan pörög, majd kábán lépeget lassút, az ütem egyre gyorsabb megint, pörgés, pörgés, újabb pörgés, s mint a búgócsiga, a pörgés végén az oldalára dől. Majd új zene, új tánc, másik pár…

Ez a káosz muzsikája…

Nézz körül! Te milyen zenét komponáltál magadnak? Milyen táncot jársz?

A te életed, a te zenéd, a te táncod. Komponálj magadnak valami szépet!