A ködön túl

2016.04.17 09:40

Dereng a hajnal.  A Nap sugarai óvatosan kandikálnak ki a Föld mögül. Korán van még, a madarak is alig éledeznek. Csend van. Végtelen csend, csak a gondolataid szárnyalnak ezerrel. Egymás követik, űzik, kergetik.  

A pára még ködként telepszik meg a tájon, épp a látóhatárt szeli ketté. A mező belevész a párás ködbe, a virágok fázósan húzzák össze szirmaikat, napfényre vágynak, az erdő fái csak homályos óriásokként meredeznek az ég felé.

Aztán lassan feljebb kúszik a Nap. Sugarait szerte szórja a mezőre, rétre, erődre, rád, aki a hajnali mezőt szeled át, s gondolataid valahol máshol járnak...

A Nap sugarai miatt a párás köd menekülőre fogná, de elenyészik, a semmibe vész… Oszlik, szépül a táj, ébredeznek a reggeli bogarak, a hajnali madarak hangja veri fel az erdő csendjét, a virágok lassan nyitogatják szirmaikat, szárukkal az ég felé nyúlnak, még több fényre, melegre vágyva…

Ez jár az eszemben, de közben egy egészen másfajta ködben leledzem… Lila? Rózsaszín? Mindegy! Ez nem oszlik… Azt tudom, hogy mi van a hajnali ködön túl. Pontosan tudom: a természet szépsége, az Élet gazdagsága…

Mi van a lila ködön túl?

Megannyi szépség, fény, melegség, mosoly, kuncogás, vidám percek, nagy hallgatások, értő és boldog csend. A lila ködön túl egy élhető világ van: szeretetnek hívják. Tudod, az a baj, hogy ezt kevesen veszik észre. „Lila köd” és legyintenek, hogy elmúlik és utána csak ott marad a csupasz és kiábrándító valóság.

Nem így van! A lila köd nem takarja el a világot. Benne van a szépség, a jóság, a vidámság, az öröm, a boldogság… Mint a hajnali párás köd mögött.  

A baj ott kezdődik, amikor nézed, nézed, de nem veszed észre, mert nem azt akarod látni.

Nyisd ki a szemed, és láss! Láss mindent a lila ködön át, s érezz!

Néha nem értem, miért is olyan nehéz ez! Talán csak azért, mert ezt hoztuk magunkkal, ezt plántálták belénk, ez a társadalmi elvárás, a hagyomány, a szülők tanítása és sok egyéb más. Azt gondolom, nem így van. Felejtsd el, amit mások mondtak neked, azt lásd, amit látni akarsz, azt érezd, amit érezni akarsz… Mindegy milyen színű az a köd…

Idealista vagyok? Lehet. Szeretek ilyen lenni.