A legnagyobb érték
Amikor felteszik a kérdést neked, hogy mi a legnagyobb érték számodra a világon, amit adhatsz a másiknak, és mit kaphatsz tőle, akkor bizonyára elgondolkozol. Aztán elkezdesz dolgokat sorolni: előbb veszed a körötted élő embereket, családot, barátokat, ismerősöket, aztán az érzéseket, az élményeket, majd a tárgyakat, javakat és még ki tudja, mi mindent… Napestig tudnád sorolni, mondod te, de mégis csupa olyasmit veszel szerbe-számba, ami létezik, van, megszerezhető, megvehető, újrateremthető.
Bár abban talán igazat adok neked, hogy „számodra” ezek jelentik az értéket, ám mégsem ezek az igaziak az életedben, nem ezek a legfontosabbak, s nem ezek között van a legnagyobb érték sem. Mondhatod, hogy csak a saját nevemben beszéljek, ám, ha leírom, bizonyára elgondolkozol rajta te is.
A legnagyobb érték, amit adhatsz egy másik ember számára: az a figyelmed, az időd, amit vele töltesz. Az a minőségi idő, amit ráfordítasz, az a figyelem, amit neki szánsz. Legyen szó szerelemről, párkapcsolatról, családtagról, barátokról, ismerősökről és ismeretlenekről.
Az idő – s most nem idézem Einstein híres szavait – olyan, ami nem teremthető újra, nem lehet a boltban megvenni, nem lehet visszamenni érte, nem pótolható be, nem fordítható vissza… Ami elmúlt, elmúlt, amit nem éltél át, azt már nem élheted át újra, az adott pillanat elszállt.
Az idő, amit másra fordítottál a Te időd volt, a Te életedből… Az időddel együtt figyelmet adtál, értékes, értő, hallgató figyelmet. Én azt gondolom, hogy ez manapság drága kincs, s nem értékeljük eléggé. Pedig ez az egyik legfontosabb dolog, amire a legtöbb ember vágyik: a vele töltött minőségi időre, a figyelemre, a „fontos vagyok” érzésre.
Becsüld meg nagyon, amikor megkapod, s tudd, hogy milyen értéket adsz, amikor te adod!