.jpg?ph=8b00ed66c6)
A Nap és a Hold
Két gyönyörű égitest, amelyek a távoli horizonton járva végzik a dolgukat, kiegészítik egymást, részei egymásnak. Részei, mint ahogyan a nő a férfinek, a férfi a nőnek. Ha csak a teremtés történetében nem ezt a szerepet szánták nekünk.
Jobb szeretem a Nap és a Hold metaforáját, mert talán semmi nem jellemzi jobban a nő és a férfi kapcsolatát. Tetszik a gondolat. Bár elsőre biztosan azt gondolnád, hogy a Nap az maga a nő, mert ragyog, mert fénye van, mert melegít, mert életet ad… Még sorolhatnánk mi mindent tesz, mi minden kapcsolódik hozzá… Ám nem így van.
A Nap a férfi, s bár ragyog és fényt hoz, erőt ad és melegséget is, teremt és növeszt, de mégis a férfi oldalt képviseli. Olyan tulajdonságai vannak, mint az erő: a rendező, a védelmező, a teremtő erő – ezeket jelenti a Nap, a férfi ereje. Rend, fény és világosság, mindennek ez ad értelmet. A birtoklás, amit a génjeiben hordoz, ami a születésétől fogva benne van, s nem tudja levetkőzni, figyelmen kívül hagyni, nem venni tudomást róla. Ez ő! S mindent birtokolni akar, az életet, a javakat, a nőt. És kiáradni akar, mert ez is a génjeiben van. A kiáradás pont az, amire gondolsz: virágról virágra száll, mint a Nap melege, és élvezi vagy megtermékenyíti azt. Nos, ezekkel a vele született tulajdonságokkal nem könnyű élni, nem könnyű ezeknek megfelelni, pláne, ha az idők folyamán elveszett mindaz, aki és ami megtaníthatná a mai férfit ezekre, a saját lényegükre.
Csak hangosan gondolkodom… A nő a Hold, aki végigjárva a fázisokat, tudja mi a dolga. A nőiesség: a holdfázisok változása és a befogadás. A fiatal lány, a nő, az anya és a „nagyi” – az érett nő, aki már mindent tud és mindent ért és mindent megért. Azt is érti már, amit még ki sem mondtak, s azt is látja már, amit még meg sem mutattak.
A mostani társadalomban azonban minden megváltozott. A nők a férfi létre kényszerülnek, a munka, a karrier miatt. A nagy női-férfi egyenlőség miatt a nők jelentős többsége férfiként viselkedik, férfiként végzi a dolgát, s beszáll abba a végeláthatatlan harcba, amelyből éppen női volta miatt, soha nem kerülhet ki győztesen. Már csak azért sem, mert a férfiak többsége nem akar egy nő bőrébe bújt férfival élni. Harcolunk, korbáccsal a kezünkben vívjuk a mindennapjainkat, s közben megfeledkezünk arról, ami a dolgunk lenne: nőnek lenni. Mondhatod, hogy a pasik sem tudják már, milyen férfinek lenni… S bármennyire nem szeretnék, igazat kell adnom Neked.
A Nap és a Hold nem harcol egymással… Pontosan tudják, mi a dolguk, s pontosan tudják, hogy csak akkor egészíthetik ki egymást, ha végzik azt, ami a dolguk.
Mi lenne, ha mi is ezt tennénk? Vajon helyre állna a világ rendje?