.jpg?ph=8b00ed66c6)
A szavak áramlása
Amikor beszélünk, áramlanak a szavak. Néha lassan, komótosan, ahogyan egy lusta folyó tekergőzik a sík vidéken. Máskor rohanva, mindent elsodorva, dől belőlünk a gondolat, olykor torlódva, gátakat építve, sok-sok törmeléket hozva. A beszéd, a kimondott szó, az elhadart mondatok, a lassan, átfontoltan áradó gondolatok… Kifejezésmódok. El akarunk mondani valamit, ki akarunk beszélni, meg akarunk szabadulni az ilyen-olyan gondolatoktól. A jótól azért, mert örülünk, s azt szeretnénk, ha más is velünk örülne. A rossztól azért, mert szabadulni szeretnénk tőle, s ha kimondjuk, leírjuk, akkor már nem csak a mienk, akkor már egy kicsit kívül került rajtunk. Megkönnyebbülést, a terhek csökkenését, felszabadulást hoz… Az estek többségében.
Sokszor elgondolkodtam már azon, miért is írok, képletesen szólva, miért is ragadok cerkát, tollat, pennát, billentyűzetet. Az ok végtelenül egyszerűnek tűnik: mert el akarok mondani valamit. Ha egy kicsit mélyebben piszkáljuk meg a felszínt, akkor más is kiderül. Talán nem is kell olyan mélyre menni, talán csak elég a felszínt megkarcolni és kibuggyan a színtiszta valóság, de legalább is homályosan feldereng valami.
Az „okosok” is megmondták már: írni jó. Az írás könnyíti a szívet-lelket, megnyugtat, felszabadít, erőssé tesz, bátorrá, majdnem hőssé. Ez utóbbit persze csak akkor, ha van elég bátorságod őszintének lenni saját magaddal szemben is. Írni sokféleképpen lehet. Írhatsz magadnak, csak úgy, megfogalmazva mindazt, ami benned van, amit nem mondasz ki, mert nem mered. Írásban ez olykor könnyebb, máskor nehezebb. Ha kiírod magadból, megkönnyebbülsz, viszont szembe kell nézned vele mindenképpen, mert látod leírva. Tényként. S ez elől már nem menekülhetsz.
Írni lehet másoknak is. Megosztani mindazt, ami benned megfogalmazódik, s talán hasznára lehet többeknek is. Persze, csak akkor, ha el is olvassák, amit írsz. Írni lehet a publikum szórakoztatására is, de az is csak akkor tejesíti be a szerepét, ha olvasók is vannak.
Manapság mindenfélét lehet olvasni. Szennyet ugyanúgy, mint irodalmit, lélekpusztítót ugyanúgy, mint lélekemelőt. Egyre több a figyelemfelkeltő, tanulságos, okító, önfejlesztő, személyiségépítő, tudálékos, hasznos és haszontalan írás. Néha több is, mint kellene. Az emberek előveszik a kis kütyüjeiket és mindenfélét olvasnak a világhálón. Buszon, villamoson, metrón, a parkban üldögélve, utcán sétálva. Olvasni jó, s minél többet olvasnak, annál szélesebbre tárul a világ, annál jobban látják a különbségeket, azonosságokat, okosságokat és persze a talmi intelligenciát is.
Írni jó. Én szeretek. Az írás – szerintem − az adás egyfajta művészete.
Adni magadból egy darabot…
A gondolataidból, az örömeidből, a bánataidból, a világodból…
Sokaknak jelent valamit, sokaknak semmit, de számodra a legtöbbet jelenti: a lélek szárnyalását.