.jpg?ph=8b00ed66c6)
A tánc és az élet
Mindig ámulattal és csodálattal figyelem azokat, akik a különféle zene ritmusára, egy megalkotott szabály szerint lépegetnek szépen, sorban. Előbb lassan, aztán egyre gyorsabban, ahogyan a lépéseket begyakorolták, és ahogy a zene ritmusa megkívánja. Lépések, előre, hátra, lendületes forgások, hajlások, pörgés… Valamiféle gyönyörűség, ahogyan két ember összefonódik a táncban, eggyé válik a zenével, nincs semmi és senki, nincs más csak a zene, a ritmus és a két ember testének, lelkének egyszerre történő rezdülése…
Ez a harmónia. Az élet is egyfajta tánc, s a harmóniának kellene uralnia, átitatnia… Amikor szeretsz valakit, akkor érzed a harmóniát, tudsz a másikkal együtt mozdulni, rezdülni, megvan benned a bizalom, hogy átengedd neki magad, s repülsz vele ez élet zenéjére. Persze, akkor észre sem veszed ezt a harmóniát, nem hallod az élet zenéjének hangját… Csak akkor eszmélsz fel, veszed észre, csak akkor érzékeled, amikor valami megszűnt. Kiléptél a ritmusból, valamit elveszítettél, a harmónia vagy, amit eddig annak véltél, szétesett, káosszá alakult, a zene, ami szerint eddig éltél pedig idegesítő ricsajjá változott.
Aki táncolni tud, talán élni is tud, aki táncolni tud, talán azt is tudja, hol és hogyan kell keresnie a harmóniát. Aki táncolni tud, talán jobban érti az élet zenéjét is, s ha jobban érti az élet zenéjét, akkor talán életét is jobban tudja élni.
A tánc, művészet, bármilyen szinten is űzzük azt… Ki kezdőként – törekedve a többre, – ki kevésbé jól, ki jobban, ki valódi művészi szinten. Az élet is egyfajta művészet. S nagyon sokszor az az érzésem, hogy nem ismerjük a lépéseit, pedig ennek is van zenéje, van ritmusa, vannak lépései. Valahogy ezek a lépések keverednek, olykor összevisszaságot hoznak, az összevisszaság pedig diszharmóniát teremt… Nem elég csak a zenét hallgatni, meg kell tanulni a hozzá tartozó lépéseket, az egymás utániságot, a szabályosságot, és soha nem szabad kilépni a ritmusból…
Persze, egy idő után már zsigerből jön, megvan a ritmus, megvan a harmónia… De legyen szó akár a táncról, akár az életről… Van még mit tanulnunk.