.jpg?ph=8b00ed66c6)
A tenger és a Nap
Nagy kék víz – szoktuk mondani. Erős, határozott, magával ragadó, egyszerre vad és egyszerre szelíd. Néha hátborzongató, néha fenségesen gyönyörű. Eilat mellett a tenger gyönyörű. A Vörös-tengernek ez a kis öble egy valóságos gyöngyszem. Az egész nem nagy, ha nem lennének közben országhatárok, két óra alatt kerékpárral eljuthatnál az egyiptomi határtól a szaudi határig. De vannak, úgyhogy a határ mentén csak az a 8 kilométeres szakasz marad a mi mozgásterünk. Ám hogy ez alatt mennyi minden van, az egyszerűen elképesztő. Mindjárt ott a 70 szálloda, amelyeket már említettem. Talán valamelyik korábbi írásomban szót ejtettem a legszebb szállodáról, amely a Sába Királynője nevet viseli, ez a Hilton. És még van néhány igazán szép és impozáns épület. A parton egymást érik az éttermek, a legkülönfélébbek, a japán szusitól a marokkói ételekig mindent lehet itt kapni. Az utcán sétálva ezernyi féle fűszer illata keveredik a tenger felől áramló illatokkal, szagokkal. A kikötőkben tolonganak a kisebb-nagyobb hajók, vitorlások, katamaránok, üvegfenekű turista hajók, bulihajók, amelyek csak késő délután indulnak útnak, de a sötétség beálltával vissza is térnek. A belső öbölből a hajók egy nyitható hídon át juthatnak ki a nyílt vízre.
A sétányok nagyon szépek. Kőburkolatok mindenütt, néhol fapallóval kombinálva. Virágok, lombos és pálmafák mindenfelé. A helyieknek, illetve a városnak nem kis erőfeszítésébe telik zölden tartani őket, vagy egyáltalán életben tartani, hiszen a hőmérséklet gyakorta van 40 fok felett. Tegnap éppen 42 fokot mutatott a hőmérő, mindezt délután 5-kor. Szóval, a Nap nem igazán kíméli az itt élőket… Olykor a sivatag is tesz róla, hogy ne legyen eseménytelen egy-egy nap. Jön egy kisebb felhő a sivatag felől, aztán szinte másodpercek alatt szélviharrá duzzad, keveri-kavarja a homokot, beborítva mindent. No, ilyenkor szokott leállni a helyi légi utas forgalom, hiszen ők nem 13 ezer méteren repülnek, mint a nemzetközi járatok, hanem jóval alacsonyabban. Aztán a Nap újra kisüt, szárít, éget, perzsel és barnít is, de arra okosan oda is kell figyelni. Akinek fehérebb a bőre egy kicsit, az még az árnyékban is képes főzött rák állagúra égni. Az pedig nagyon fáj, mert amint kilép újra a fényre, a Nap újfent nem kíméli. Miután láttam ezt – szerencsére nem tapasztaltam –, megértettem, miért viselnek sokan hosszú ujjú ruhákat a „dög” melegben is.
És a víz! A Vörös-tenger öble. A tenger az Indiai-óceán beltengere, amely Afrika és Arábia között terül el. Teljes vízfelülete mintegy 450 ezer négyzetkilométer. Nevét pedig egy olyan különleges tengeri moszatról kapta, amely néhány helyen vörösre festi a víz színét. Eilaton nem lehet ezt látni, itt nincs olyan moszat. Vannak viszont csodaszép halak, és az öböl egyiptomi felétől indul az a híres, több mint 120 kilométeres korallzátony, amely miatt az emberek ezrei búvárkodnak itt minden évben.
Messzire ellátni az öbölben. Igaz, távolabb már csak ködösen, de látni lehet, amint nagy hajók álldogálnak, várakoznak a nemzetközi vizeken, hogy aztán bejöhessenek az öbölbe és megszabadulhassanak a rakományuktól. Néhány nagyobb hajó akár napokig is vesztegel… A tenger vize kristálytiszta. A Canyon – ez egy bevásárlóközpont – teraszáról egészen hosszan be lehet látni a vízre. Néhol csak szép kék, néhol még a köveket és látni véled, máshol pedig mélykékre vált, onnan tudod, hogy ott már nagyon mély a víz. A part apró köves, néha kellemetlen rajta mezítláb végigmenni, eljutni a hűsítő vízig. Néha hidegnek lehet érezni, máskor melegebbnek, pedig nagyjából a hőfoka mindig azonos, 24-26 fok. Olykor vannak melegebb áramlatok, ez a hőség miatt van. A part közelébe ritkán tévednek be nagyobb halak, inkább csak a kisebb, kíváncsi fajták, amelyek észlelve az emberek mozgását, hirtelen irányt váltanak és már el is tűnnek.
A szállodákat és a sétányt elhagyva az út Egyiptom felé vezet. Arra vannak a látványosságok. A delfinárium, zárt kis partszakasszal, kedves delfinekkel. Kicsit tovább haladva az Akváriumba lehet lemenni a mélybe. Mintegy hatvan méter mélyen egy üvegfalu építményen keresztül lehet megcsodálni a színesebbnél színesebb korallzátonyokat, a fürge kis halakat, a csoportokban, lustán mozgó nagyobb halrajokat. Aztán még egy látványos partszakasz, ahol mólókon lehet bemenni a tengerbe és szabad szemmel is lehet látni néhány szépséges korallt. Ez már az úszóknak tiltott terület… Az egyiptomi határ állja utunkat.
A városba vissza a sivatagi utat választjuk. Furcsa látvány. A város közelében vagyunk, alig 3-4 kilométerre és csak a kőrengeteg vesz bennünket körül…
Még visszajövök…