A titok
Imádom a titkokat! Ha titokról hallok, erős késztetést érzek, hogy mindent megtudjak róla, amit lehet. Ha magát a titkot még nem is, de a körülményeit, a hozzá tartozó legendát, hogy miért is titok a titok, kik tudnak róla, és miért éppen ők… Biztosan sokan vagyunk ezzel így. Persze, engem nem a politikai titkok érdekelnek, arra nem vágyom. Sőt, kerülöm! Nem az én lelkemnek való.
Inkább a mágikus, misztikus, földöntúli titkok érdekelnek: varázslatok, képességek, csodák! Például a piramisok titka, vagy a Machu Picchu, vagy Stonehenge legendája… Valaki megálmodta őket, valakinek a képzeletében megjelentek… Amikor ezekről és a világ más csodáiról olvasok, elrepülök a szelek szárnyán, megnézem magamnak azt a helyet, s egy rövid időre beleképzelem magam abba a világba.
Menekülés a jelenből – mondaná egy szakember (terapeuta vagy valami ehhez hasonló). Végül is, azt gondolom, hogy amikor az ember így tesz, amikor ki akar szakadni egy kicsit abból a világból, amelyben éppen van, akkor ez való ban egyfajta menekülés. A másik oldalon viszont egészen más. Kreatív gondolkodás, teremtés. Mert el tudod képzelni azt a világot, bele tudod magad helyezni, tudsz benne létezni, még ha csak rövid ideig is, még ha olykor csak külső szemlélőként is. El tudod képzelni, hogy állsz a Machu Picchu előtti völgyben, felnézel az építményre, menni vágysz, oda, fel, de tudod, hogy az út megerőltető és hosszú. Így csak nézed a nyüzsgő embereket, akik egy rég letűnt világ polgáraiként élik a mindennapjaikat. Fel sem tűnik nekik a levegő ritkasága, a szél kavargása… Aztán elszánod magad, hogy része lehess ennek a világnak, és elindulsz. Nehezen veszed a levegőt, meg-megállsz egy-egy meredekebb kaptató előtt, de nem adod fel, mert érdekel, mert hajt a kíváncsiságod, mert elképzelted, hogy fenn olyan emberek várnak, akik ezer éve hordozzák az Élet misztériumát… Felérve pedig eléd tárul egy varázslatos világ végtelen szabadsága, és a saját szabadságod…
No, ez az a pont, amivel nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni. A legnagyobb titok tehát a Földön az, hogy mit is kezd az ember a szabadságával, és valójában ki is szabad. Nem az a szabadság, amit most érzel, nem az, hogy megteheted, amit akarsz, nem az, hogy úgy élsz, ahogyan akarsz, hanem az, hogy valóban szabadnak érzed magad. Azt mondod, te valóban úgy élsz, ahogyan akarsz, ahogyan eltervezted? Valóban szabad vagy? Akkor nézzük csak meg azt a sok társadalmi, szociális, politikai és egyéb elvárást, aminek meg kell felelned… Akkor hogy is van ez?!
Szabad vagy, ha hagyod, hogy a kreatív képzeleted bárhová elvigyen. Szabad vagy, ha hagyod szárnyalni, s szabad vagy, ha képes vagy az álmaid, vágyaid után menni…
Hogy ehhez mennyi erő, akarat és elszántság kell, arról majd egy másik alkalommal…