11. fejezet

2018.01.28 11:30

Lara már ott volt a Baker’s-ben, amikor Lilly odaért.

– Elkéstem? Bocsánat. Szia, drágám! – csókolta meg lány arcát.

– Nem késtél anya. Én jöttem hamarabb egy kicsit. Nem vártam rád sokat. Éppen Paullal beszéltem, ha nem, gond ő is jön. Negyedóra múlva ér ide, gondolom, az elég kettőnknek, hogy megbeszéljük a ház témát – Lara nézte az anyja arcát, hátha mégsem tette jól, hogy Pault is hívta, de Lilly csak bólogatott.

– Jó, persze, hogyne, elég a negyedóra, sőt az sem baj, ha Paul is hallja. Hátha neki is lesznek ötletei – Lilly közben az étlapot lapozgatta. – Mit eszünk?

– A 14-est – bökött Lara az étlapon a 14-es szám alatt szereplő leírésra. − Csirke roston sütve, lávakövön sült zöldségekkel, majonézes salátaöntettel.

– Jól hangzik – egyezett bele Lilly. – Nos, akkor a ház. Szeretném, ha eladnánk. Sok-sok emlék fűz oda, ami nem is lenne baj, ha tovább tudnék menni tőlük. Bármerre nézek, hol apád, hol Rob jut az eszembe, aztán már csak a sírás következik. Ráadásul kettőnknek irdatlanul nagy is, ha nem étkeznénk együtt, akár napok is eltelnének úgy, hogy nem találkozunk – hadarta Lilly.

– Más is van anya, csak arról eddig nem mertem beszélni, nem akartam, hogy úgy érezd, magadra hagylak a fájdalmaddal… − kezdte Lara.

– Tudom, mit akarsz mondani. Te és Paul szeretnétek összeköltözni. Gondoltam én is rá. Ez rendben is van így, ez az élet rendje. Nem kell attól félned, hogy magamra hagysz. Ha önálló életet szeretnél élni, teljesen rendben van – mondta Lilly a könnyektől csillogó szemmel.

– Anya, akkor most miért sírsz? –aggódott Lara.

– Csak megszokás, érzékenység, semmi több. Akkor?

– Anya, add el a házat, keress magadnak egy olyat, amiben jól érzed magad, kérlek, ne költözz messze tőlem! Mi, Paullal valóban azt tervezzük, hogy összeköltözünk, ki is néztünk egy házat a város másik szélén. Tegnap meg is néztük, ma este akartuk elmondani neked, a vacsoránál, amire mi hívunk meg. Szóval este vacsizni megyünk a Royalba. Paul ott foglaltatott asztalt. Mit szólsz?

– Részemről rendben. Köszönöm, szívesen megyek veletek vacsorázni – Lilly még mindig a könnyeit törölgette.

– Nem zavarok, hölgyeim? – lépett az asztalukhoz Paul.

– Dehogy, gyere csak! – Lara odaengedte a férfit. – Anyával ugyanazt gondoltuk. Az este rendben…

− És a többi dolog is rendben – vágott a lánya szavába Lilly. Paul egy kicsit értetlenül nézett, ezért Lara felvilágosította, hogy nagyvonalakban mindent meg is beszéltek.

– Akkor ebédeljünk! – indítványozta Paul, aki elé ugyanazt az ételt tették le, amit a két nő elé. – Remélem, jó lesz – Lara többször is rendelt már úgy ételt kettőjüknek, hogy Paul még nem ért oda. Arra is volt példa, hogy egy üzleti megbeszélés annyira elhúzódott, hogy Paul egyáltalán nem ért oda. Olyankor Lara becsomagoltatta az ételt és egyszerűen beküldte a bankba.

– Milyen az a ház, amit kinéztetek? – kérdezte Lilly mindkettőjüktől. Paultól érkezett a válasz.

– Régi építésű, masszív ház, három hálószobával, nagy nappalival, dolgozó-könyvtárszobával, hatalmas konyhával és fél hektár parkkal. Két garázs van az udvaron, különálló. A nappaliban kandalló, kombinálható fűtés, napkollektoros és gázos, ugyanígy működik a melegvizes rendszer is. Semmit nem kell rajta csinálni, csak kifestetni és lehet költözni – magyarázta a férfi.

– Lara hol tud dolgozni? Csak egy dolgozó van?

– Egy, de az sötét egy kicsit Larának, így az egyik hálót fogjuk berendezni az ő műtermének. Hatalmas erkélyajtó van rajta, nagy ablak, így az elég világos lesz.

– Anya, ha meglátod, neked is fog tetszeni – nyugtatta meg Lara. – Bőven van benne hely mindenre.

– Örülök. Kíváncsi vagyok rá. Mikor nézhetem meg? – Paulnak szánta a kérdést.

– Akár már holnap, ha szeretnéd. Nálam van a kulcs.

– Jó, akkor holnap kora délután, ha nincs tárgyalásod – egyezett bele Lilly.

– Van, de kettő körül vége, felhívlak és fel is veszlek mindkettőtöket. Jó lesz így Lara?

– Nekem nagyon! – a lány szeme boldogan csillogott. A vártnál sokkal jobban alakultak a dolgok. Bár tudta, hogy az anyja, hogy gondolkodik, mégis aggódott egy kicsit. Attól félt, túl korán hagyja magára. 

– Remélem, holnap már nem lesz ilyen meleg – jegyezte meg Paul. – Rosszul tűröm a sötét öltönyt harminc fokban.

– Járhatnál akár vászon öltönyben is – javasolta Lilly.

– Magamtól járhatnék, csak az idelátogató tulajdonos nem biztos, hogy örülne egy vászonöltönyös bankigazgatónak. Pedig nem is olyan rossz ötlet − Paul még csettintett is a nyelvével, annyira tetszett az ötlet, csak hát nem tartotta kivitelezhetőnek.

– Paul, most nem hülyéskedek! – Lilly komolyra fordította a tekintetét.

– Vannak egészen jó anyagú és minőségű vászon öltönyök, amelyek kellemesek, jól szellőznek, egyetlen hátrányuk, hogy egy kicsit gyűrődnek. Vannak olyanok is, amelyeket némi műszállal kevernek, hogy nem gyűrődjenek annyira. Azokat te is tudnád viselni.

– Honnan tudsz te ilyeneket? – kérdezte csodálkozva Paul. – Én azt hittem a természetes egészséggel és a wellnessel foglalkozol – nevetett.

– Jaj, Paul, ez annyira egyszerű, egy magazinnál dolgozom, ahol mindenfélével találkozom. Elég széles a paletta. Holnap megmondom a butik címét is. Érdemes szétnézni. Szándd rá az időt, ha nem akarsz felforrni!

Az ebédre szánt egy óra gyorsan eltelt. Lillyt jókora papírkupac várta a szobájában és legalább harminc olvasatlan mail. „Még jó, hogy bejöttem! − rakta le a táskáját a szokásos helyre. – Mi is lenne velük nélkülem? Úgy látom, Steve kihasználja az alkalmat, hogy maximálisan bevonjon a munkába. Nem baj, legalább elfoglalom magam” – azzal a gondolattal Lilly leült az íróasztalához, s fel sem állt a gép elöl három órahosszat. Aztán rájött, hogy azóta nem ivott, de még a wc-be sem ment ki. S csodák csodájára senki sem zavarta közben. Elolvasta az összes mailt, a csatolt fájlokat is, amelyek többnyire a külsős kollégák beérkező anyagai voltak. Kinyomtatta őket, ahogyan szokta.  Holnap majd újra átolvassa valamennyit és ellátja széljegyzettel, azaz mellé írja a véleményét és a szükséges teendőket. Mindig így csinálta.