Állomás

2016.05.16 22:02

Állsz valahol, vársz valamit, de nem tudod, hogy hol állsz, és fogalmad sincs arról, mit is vársz. Pedig életünk minden szakaszában vannak állomások, s azon az állomáson vannak céljaink, vágyaink, amelyeket el szeretnénk érni.

Életszakaszok. Állomás a kisgyermekkor, a kamaszkor minden nyűgével, bajával, minden szépségével és vidámságával. A fiatal felnőttkor, a felnőtté válás, a felelősségvállalás súlyos terhével, aztán a felnőttkor, amikor már nem lehetsz sem gyerek, sem fiatal, mert mindenki tőled várja a komolyságot, a határozott döntést, az előre mutatást, a célok meghatározását.

Persze, van az úgy, hogy állsz egy állomáson, várakozol, de képtelen vagy eldönteni, melyik vonattal is menj tovább, melyik sínpárt kövesd. Megrekedtél, vársz egy kicsit, aztán folytatod az utad. Hol jól döntesz, hol rosszul, de mégis mész tovább, hol egyenes az út, hol kanyarokkal tűzdelt. S aztán jön egy újabb állomás, újabb tapasztalatokkal, tudással leszel gazdagabb…

Így megy ez: állomásról, állomásra, amíg a vonatod végleg meg nem áll.

Van az úgy, hogy némelykor csak egy-egy rövid időre állsz meg, az nem is igazi állomás, csak egy „megálló” adott életszakaszon belül. A gond akkor kezdődik, amikor nem igazán veszed észre, hogy az „csak” egy megálló. Miért álltál meg éppen ott? Mert dolgod van. Vagy egy emberi kapcsolat miatt, vagy a munka miatt, vagy egy élethelyzet miatt, vagy csupán csak azért, mert az irányzék nem volt jó, nem jól határoztad meg az úti célt… Van ilyen…

Tudod, ebben az állomásosdiban az a legjobb, hogy mindig jön egy másik, ahol időt töltesz, s az mindig új dolgokat hoz, amelyeket tudomásul kell venni, meg kell szokni, el kell fogadni. Az a legszebb benne, hogy ahogyan haladsz állomásról állomásra, úgy változik az életed, változol te is.  Ám olykor ezeket a változásokat nehéz méltósággal elviselni, pedig hozzátartozik az úthoz.

Az út kezdődött valahol, elindult a sínpár, s az a sínpár nem fut a végtelenbe, valahol vége lesz, valahol ott lesz az ütköző… és nincs tovább.

Mi adhat segítséget, támogatást ahhoz, hogy méltósággal viseld a változásokat? Elsősorban az, hogy mennyire ismered magad, s mennyire vagy képes elfogadni azt, ami a földi lét törvénye: a születés után a halál következik…

Talán az elfogadás az egyik legfontosabb dolog az egész úton… A saját magadé…