Ami igazán a tiéd
Gondolkoztál-e már azon, mi az, ami igazán a tiéd? Fura kérdés – mondhatod, és talán igazad is van. De mégis! Biztos vagyok benne, hogy ezer meg ezer apróság van körülötted, s olykor azt sem tudod már hogyan került oda, miért van veled. Néha jön egy kósza gondolat, megtetszik valami, akarod, hogy a tiéd legyen, aztán eltelik néhány hónap, és már azt sem tudod, mit is akartál attól a dologtól. Ilyenkor válik valami „lommá”. Vetted, kaptad, szerezted – mindegy, de már nem fontos. Ha pedig nem fontos, akkor engedd el. Ajándékozd el, add oda valakinek, vagy dobd ki. Tudod, tudom, sok olyan dolog van, amihez valamilyen emlékféle fűz. Ilyenkor azt kell eldönteni, hogy az az emlék mennyire fontos neked. Jóleső érzések töltenek el, ha rágondolsz, vagy csak valami a múltból, vagy éppen valami nagyon erős a múltból, ami benne tart valamiben még mindig. Ha ez utóbbi, akkor bajban vagy, mert ez nem jó neked. Engedd el! S ne csak a tárgyakat... A gondolatokat, az érzelmeket és a személyeket is.
Én azt gondolom, egy ember életében igazán kevés dolog van, ami igazán az övé. Néha nem is tudjuk meghatározni, de pontosan érezzük, pontosan tudjuk, hogy azzal a dologgal dolgunk van, hozzánk tartozik, része az életünknek. Ezek csak ritkán tárgyak. Ugyanúgy gondolatok, érzelmek és személyek.
Honnan tudjuk, hogy nem a miénk? Végtelenül egyszerű. Nézd meg milyen érzelmek kapcsolódnak hozzájuk, milyen gondolatok rohangálnak a fejedben, amikor éppen az a valami, valaki van ott körülötted. Az érzelmi viszonyulás mindent kifejez. Nem a tiéd, ha nincsenek jó érzéseid vele kapcsolatban, de a tiéd, ha csupán rá gondolsz és mosoly bujkál miatta a szád szegletében, vagy csillog a szemed, ha meglátod… Tárgyak, személyek… Ugyanaz.
A baj az, ha megfeledkezünk ezekről az érzésekről, pedig nem kellene. Ha valami igazán a tiéd nap mint nap eszedbe jut, nap mint nap szeretettel gondolsz rá, nap mint nap érzékeled, hogy a tiéd.
Erre kellene megtanítani az embereket. Mindenkit, hogy tudjon különbséget tenni, tudja elengedni azt, ami nem az övé, s tudja értékelni azt, ami az övé… Még nem jutottunk el erre a szintre…