Amikor a népek keverednek...

2014.07.26 19:27

Eilat egy nagyon érdekes város. Azon túl, hogy szép, napfényes, és a tenger vize hihetetlenül kék és tiszta, az emberek is nagyon színesek, sokfélék. Ebben a kisvárosban nagyjából 50-60 ezer ember él állandóan. A népesség összetétele igen változatos: vallásukat tekintve élnek itt zsidók – nyilván, de van, aki tartja a vallást, van, aki nem. Élnek itt muszlimok, keresztények, pravoszlávok és talán felsorolhatnám a világ vallásait, de nem nagyon akarok belebonyolódni. Okoznak nélkülem is éppen elég kalamajkát a vallási ellentétek a világban. A népeket tekintve él itt marokkói, arab, orosz, magyar, francia, akad néhány angol, amerikai és német is. A hivatalos nyelv a héber, de a családokban, otthon, mindenki a saját nyelvén kommunikál. Így van ez a tengerparton is: talán magyar szót hallani a legritkábban, a lélekszámuk Eilaton 2000-re tehető, ám eddig közülük is csak ritkán találkoztam valakivel. Azok is időtlen idők óta itt élnek már, szórványban beszélik a nyelvet. Két családot ismerek, akik később települtek ki az országba, és Eilatot választották lakhelyül. Szóval a tengerpart: no, ott aztán tényleg bábeli a zűrzavar, néha csak kapkodom a fejem. Olykor még tőlünk is megkérdezik, milyen nyelven is beszélünk. Néha Szocsiban érzem magam, máskor a francia riviérán.

Megjegyzem, legyen bármekkora zűrzavar is az ország másik részében, itt nagyon békésen él egymás mellett az arab, a zsidó, az orosz, a francia, a szudáni és az etióp is. A gyerekeik együtt játszanak, az asszonyok beszélgetnek, a férfiak együtt söröznek – már, ha nem tiltja a vallásuk. De a foci VB-t mindenki együtt izgulta végig.

Mint minden nő, természetesen én is árgus szemekkel figyelem, mit viselnek itt a nők, hogyan néznek ki, mire figyelnek oda és mire nem. Megint csak különbséget kell tenni azok között, akik tartják a vallást, s akik nem. A vallásosok csak meghatározott módon öltözködhetnek: például a zsidó nők bekötött fejjel járnak, a kendő kontyszerűen van a fejükre csomózva. Lehet színes is. Külső ruházatuk nem sokban különbözik a többiekétől. Az arab nők hosszú ruhákat viselnek, s minél gazdagabb valaki, annál díszesebb a ruhája. Kendőt hordanak, épp csak az arcuk van szabadon.

Egyéb esetben igen lenge ruhákban közlekednek a népek. Itt az alapviselet a sort és a pólóing, a lenge nyári ruha, alatta a fürdőruhával és a „tanga” papucs. Annyifélét lehet kapni, hogy hullámtörőt lehetne építeni belőle az öböl teljes hosszában… A ruhákban semmi különös nincs, ugyanazokat lehet kapni, mint a világ legtöbb sarkában, csak itt nem a kínai jelzés van benne, hanem a hong-kongi vagy éppen a tájföldi. Egyébként ugyanazt a kínai göncöt veszed meg, mint otthon, csak itt tengerparti árakon. A bevásárlóközpontokban vannak ugyan helyi márkák is, és itt van a legtöbb világmárka is: Mango, Zara, Timberland… és hosszú a sor. Vannak persze nagyon szép dolgok is. Egy-egy ruha, mondjuk arabus vagy zsidó viseletek elemeivel díszítve… Némelyik nagyon szép! Az áruk is. Cipők is ugyanazok nagyjából. Azt gondolom, balerina cipőkből, sarukból és szandálokból itt sokkal színesebb a választék. Csilli-villi minden. Itt ez a szokásos divat.

Jut eszembe! Akik engem ismernek, tudják, hogy szeretem a feketét. Ezen az éghajlaton elviselni sem tudom, pedig igen-ingen lenge holmikat hoztam magammal. Feketét is, ám eddig csupán egyetlen egyszer vettem fel. Itt viszont azt látom, hogy 40-42 fokos hőség ellenére a nők előszeretettel viselik. Nem csupán a ruhákat, olykor szűk fekete farmerban, hosszú szárú leggingsekben mászkálnak nap közben is. Ja, és a hosszú ujjú ruha… Én néha a bőrömet is szórványosan állom…  

A hölgyekről néhány szó. Azt érdemes tudni, hogy itt a lányokat is elviszik katonának 18 éves korukban. Általában két évig katonák, és különböző alakulatoknál szolgálnak. A zsidó nők általában 3-4 gyereket szülnek. Csodaszép gyerekek. A lányoknak általában, hosszú, göndör hajuk van legtöbbet. És már a hároméves fruska is tudja, hogyan csavarja ujja köré az apját. Láttam néhány alkalommal és nagyokat vigyorogtam, pedig alig értettem valamit abból, amit a kislány akart.

Viszont kevés a csinos nő. Azt gondoltam, tele lesz a part modell alkatú lányokkal, nőkkel, asszonyokkal és én majd szégyenkezem teltebb idomaim miatt. Nos, nem kicsit tévedtem. Nagyot. A nők többsége a 3-4 gyerek után meglehetősen alaktalan és kövér marad. Nem foglalkoznak magukkal igazán. Lehet, a gyerekek száma miatt sem, de én inkább mást vettem észre: az igénytelenséget. Kivétel persze mindig van, minden tiszteletem az övék. Beszélgettünk a témáról, s igaznak tűnik, amit először gondoltam: ha itt egy nő férjhez ment, nagyjából révbe is ért, nem nagyon aggódik a válás miatt. Egyrészt, mert a rabbinátusnál kell bejelenteni a válást, ami egy igen hosszú, több évig tartó procedúra, másrészt pedig, ha van egynéhány gyerek, akkor az apa egész életére „nyomoronccá” válhat. Ott marad a lakás, a kocsi, plusz a gyerektartás, s ha a volt nej nem dolgozik, akkor még asszonytartást is kell fizetnie. A nőnek pedig eszébe sem jut, hogy a túlsúlyból leadjon egy kicsit… A másik kritika, ami ezt a társadalmat is megilletheti, hogy a tinik is elhízottak. Úgy látszik, ez a világ egyik legnagyobb baja: egyik helyen az éhínséggel küzdenek, másik helyen viszont a túlsúly okoz jókora problémákat. Utóbbival Amerika mellett Európa is küzd…

Az orosz nők. Azt tartjuk róluk, nagyon szépek, nagyon ápoltak. Igen, akad ilyen is sok közöttük. De nem gondolnám, hogy a 45 fokos hőmérsékletű Eilaton, a tengerparton a legfontosabb dolog a művészien kifestett szem, a vastagon púderozott arc és vérvörös rúzs. Este, talán. De nap közben!? Ja, és nagyon sokan dolgoznak közülük éppen illatszer- és kozmetikumokat értékesítő üzletekben…

A másik végtelen nagy csalódás számomra a francia nők itteni világa. Az él a fejünkben, hogy a francia nő az „Isten”, mert ő tudja, hogyan kell kinézni, hogyan kell karcsúnak, szépnek, kacérnak, szexisnek maradni, látszani… Soha ennyi elhízott francia nőt nem láttam, mint itt. És nem én vagyok a világ sztenderd úrinője, no de amivel időnként találkozom, az kicsit sokkoló... Omladozott a francia nők iránt érzett csodálatom… Inkább visszamegyek időben, mondjuk Coco Chanel-ig…

Ó, és hogy a férfiak se maradjanak ki a sorból… Nos, itt is nagyon nagy a szórás. A fiatal srácok tök jól néznek ki. A nős férfiak némelyikén ugyanaz az unott kényelem látszik, ami a férjezett asszonyokon: sörhas, toka és valami fura idomtalanság. Néha nem is értem…

Benyomások sokasága ért eddig. Kivételek persze, mindig voltak és lesznek. Hála a jó égnek!

 

Fotók: Az első kép a kedvencem. Voltam már jó néhány alkalommal Eilaton, a fenti figura állandó jelenség a parton. Fura hangon kínálja itókáját, a hideg datolya szörpöt, ami émelyítően édes...

A másik csak egy esti kép, amikor még kevesen vannak. Egyéb képeket nem tettem fel, tiszteletben tartom az emberi jogokat. :-)