Amikor az írás segít...

2014.09.06 07:13

Az írás. Mint annyi minden más, ez is az Élet egyik titkokat rejtő rejtvénye. Miért is kell írni? Emlékeztek a korábbi weblapomon lévő mottóra? „Az írás a legjobb módja annak, hogy közbevágások nélkül beszélj!” /Jules Renard/ – zseniális megfogalmazás, és még igaz is. Nem fordult még elő, hogy valaki belevágott volna a szavamba, megszakította volna a szépen felépített gondolatsoromat, amikor leírtam valamit, hacsak én magam nem tettem.

Persze, a beszéd az más. Ott könnyen előfordul, hogy még be sem fejeztem a mondatot, valaki már reagál valamit, s a megkezdett mondatnak egészen más lesz a vége. Az írás más. Írni jó! Sokszor és sok mindenben segít. Kiírni magadból, ami benned van, csodálatos érzés, megkönnyebbülés… Ha írsz, őszinte vagy magaddal szemben. Írásban valahogy nem kábítja az ember saját magát. Miért is tenné? Néha jó leülni, elgondolkozni dolgokon, leírni.

Amikor először vettem tollat a kezembe, alig voltam 16 éves. Nevess csak, persze, hogy nem igaz, hiszen valójában 6 évesen kezdtem a betűvetés tudományát, és 7 évesen már írtam, csak nem azt, amire Te gondolsz, és nem úgy, ahogyan gondolod… Szóval 16 évesen egy spirálfüzetbe kezdtem írogatni: gondolatokat, terveket, hogy mi akarok lenni, mit szeretnék, aztán rövidebb történeteket. Jöttek a szavak belőlem már akkor is, talán nem olyan rendezetten, mint most, de jöttek. Mondatok születtek, történetek, megmosolyogtató írások… Író akartam lenni.

Aztán egy időre megfeledkeztem az írásról. Pedig néha milyen jó lett volna kiírni magamból a gondolatokat, amelyek néha gyötörtek, máskor vidámmá tettek. Ilyen az Élet, hol fent, hol lent… Aztán, ahogyan újra teltek az évek, tollat ragadtam. Saját gondolatok, saját érzések… Néha reggel, néha az éjszaka közepén, néha késő este… Írtam, mert könnyített a lelkemen. Jóleső érzés volt, hogy leírhatom, aminek örülök, leírhatom, ami nyomaszt, bánt, leírhatom, ami megoldásra vár… Rájöttem, hogy az írás többet segít, mint gondoltam volna. A leírt gondolatok nem kergették egymást a fejemben egész nap… Az írás jót tett a lelkemnek. Egy ideig magammal foglalkoztam, aztán az elkezdett mondatokból történetek lettek, mesék, novellák, regények, s olyan írások, amelyek egy kicsit talán Rajtad is segítenek, de legalább is elgondolkodtatnak. Ez jó!

Az írás nem csupán nekem, neked – akik írunk – jó, hanem annak is, aki olvassa. Annak, aki az írást olvassa, figyelnie kell, hogy értse a szavaidat, tehát figyelnek Rád. És ez is jó.  Néha írásban könnyebb elmondani dolgokat, mint szóban. Írásban, mintha kicsit bátrabbak lennénk… A szó elszáll, az írás megmarad. Örök érvényű törvény ez – de legalább is igaz, mióta az írás létezik.

Azt gondolom, jó papírra vetni a dolgokat: az örömeidet, bánatodat, gondolataidat, terveidet, céljaidat. Az utolsókat különösen, hiszen adnak egy támpontot arról, amerre menni szeretnél. Nem véletlen az, hogy a célkitűzéssel foglalkozók annyiszor elmondják, hogy írd le, mit szeretnél, lásd, hogy merre akarsz menni, s minél többet elolvasod, amit leírtál, annál inkább rögzül. Határidőzd is be, mert határidő nélkül minden cél csak álom marad… Persze, az is nagyon jó, ha az álmaidat írod le. Legalább tudod, mi jár a fejedben.

Mire is jó az írás? Azt gondolom, segít egy kicsit összerendezni magad, sorba szedni, rendezni a gondolataidat, segít egy kicsit elmélyedni dolgokban, segít lelassulni. Az írás nem egy rohanós műfaj. Megnyugtat és elgondolkodtat… Segít önmagadat megismerni, mert az írásban önmagad lehetsz, őszinte és nyílt. Az már csak a bónusz, hogy a fogalmazási készséged is nagyon sokat fejlődik.

Sokan megfogalmazták már, mit is jelent az írás vagy, mit gondolnak róla. Álljon most itt egy idézet Harlan Ellisontól: „A kívülállók azt hiszik, hogy az írás valami mágikus dolog, hogy az ember éjfélkor felmegy a padlásra, csontokat vet, és reggel egy történettel jön le, pedig nem így működik. Leülsz az írógép elé és dolgozol, csupán ennyi a titka.”

Csupán ennyi!