Amikor minden megszelídül

2016.12.29 09:16

Nézem az üres lapot. Kavarognak a fejemben a gondolatok. Hol is kezdjem?

Mikor érzi úgy az ember, hogy minden el és lecsendesedik körülötte. Mikor következik be ez a megszelídülés? Nem tudom, nincs pontos időpontja, nem lehet előre meghatározni. Ez egy érzés, ami magától jön, vagy soha nem talál meg, mert nem engeded, vagy éppen nem veszed észre.

Sokat hadakozunk az életünk során. Hol másokkal, hol magunkkal, a belénk nevelt, belénk rögzült, külső elvárásokkal, a magunk támasztotta követelményekkel, a saját hiedelmeinkkel. Amikor épp azt gondoljuk, hogy most mással kell hadakoznunk, akkor is saját magunkkal küzdünk, mert saját érveink vannak, sajátos gondolatunk van arról a bizonyos dologról, tárgyról, eszméről, ideológiáról. Mindez rendben is lenne így, ha mindenki tudná, hogy ez így van. Nincs így, elfogadjuk a mások igazságait, a mások döntéseit, magunkénak hisszük… Számtalan konfliktushoz vezet.

Amikor minden megszelídül, akkor egyfajta csend áll be a lelkedben, fejedben. Elfogadóvá válsz, hagyod magad sodródni az árral, az élet ritmusával, belesüppedsz ebbe a csendbe. Egy ideig nehéz, kapálózol, kiabálsz, szabadulnál, de ha szerencséd van, felismered ezt a megszelídült állapotot, s megsejted annak az összes előnyét, a benne rejlő lehetőségeket.

Aki már megtapasztalta, tudja, hogy jó benne lenni. Élvezni a csendes sodródást, a konfliktusmentes létet. Nincs vita, nincs ellenérzés, nincs semmi, csak a sodródás. Hogy ez nem jó? De! Sőt, néha kell! Ez nem egy életen át tartó sodródás az árral, hanem sokkal inkább egy rövidebb ideig tartó belső utazás, amely hozzásegít ahhoz, hogy tudj újat alkotni, új megoldásokat keress, találj, hogy tudj másképpen dönteni, ha kell, tudj tovább lépni vagy tudj értelmesen maradni.

A megszelídült állapot egy belső utazás ahhoz, hogy újra magadra találj, hogy újra megtaláld a saját utad.