.jpg?ph=8b00ed66c6)
Arcok, képek, illatok
Mi jut eszedbe, amikor ezeket a szavakat hallod? Nekem legtöbbször olyan dolgok, amelyek fontosak nekem. Mindegyiket tudom kötni valakihez, valamihez, egy számomra fontos eseményhez, életem egy-egy darabjához. Az arcok, képek, illatok hordozzák a múlt megannyi emlékét, a jelen derűs vagy szomorú pillanatait, és mindegyikben ott van a jövő is…
Arcok: emberek, akik körülvesznek bennünket. Olykor élesen, máskor a múlt homályába veszve, ködös alakként villannak fel a fejünkben. Édesanyám arca, amikor a tulipánt loptam a kertjéből anyák napján, alig hatévesen. Édesapám arca, amikor hitetlenkedve, de végtelen örömmel vizsgálgatta az órát, amit a szép kerek születésnapjára kapott. Élénken emlékeimben él az a nap, amikor először látták meg elsőszülött gyermekemet. Látom a férjem arcát, amikor először vette kezébe a lányát, majd a fiát, az örömöt, amikor először leesett a lányka a kerékpárról, vagy amikor a fiú először rúgott bele a labdába, és amikor boldogan mutatta, hogy kilyukadt a cipője a motorozástól… Látom a lányom arcát, amikor csintalanságot elkövetve nagy szemekkel nézett rám, hogy „ugye nem haragszom”… A fiamét, amikor boldogan tette le a jogosítványát az asztalra… A barátokét, az ismerősökét, akik mellettem állnak, velem vannak, azokét is, akik csak egy állomásként megálltak mellettem egy időre, vagy velem jöttek egy hosszabb-rövidebb szakaszon. Minden archoz tartozik egy jelenet, egy életkép, egy pillanat. Igyekszem csak a szépre emlékezni, de nem mindig lehet. Minden arc nyomot hagy, némelyik mélyen bevésődik, némelyik pedig csak halvány foszlányként tűnik fel időnként a múltból.
A képek. Nem azok a képek, amelyek a falon lógnak. Azok is fontosak. De azok, amelyek a fejed „képtárában” vannak, sokkal lényegesebbek. Képként jelenik meg a fejedben minden, amit átéltél, ami veled történt, s képként jelenik meg a fejedben a jövőd is. Az álmok is képek, a képzeleted szüleményei is képek… Mindenféle kép van ott. Kicsit megkopott, épp csak kivehető, poros, amolyan ködfátyolon át nézett, vannak nagyon közeli, éles képek, s vannak nagyon távoliak, alig kivehetőek. Vannak színesek és vannak fekete-fehérek, nagyon vidámak és nagyon szomorúak… Rajtad múlik, hogy melyiket meddig tárolod elől, s melyiket teszed el a „képtárad” mélyére. Ha akad olyan, amit kidobnál már, akár ki is dobhatod... Nem gondolsz rá, ha hátraküldöd a fejedben, jó mélyre rakod, elveszed a színeit, s halványítod, halványítod, míg el nem enyészik… És már nincs is többé… Ha akarod. Vannak jó képek és vannak rossz képek. Mindig a jókat hagyd elől, az legyen képtárad fő helyén! Az álomképekből is azokat hagyd meg, amelyek színesek és szépek, vidámak, felhőtlenek, a többi fabatkát sem ér!
Ó, az illatok! Hmmm! Vannak édes, kesernyés, citrusos, friss és nagyon émelyítő illatok. Én például rosszul vagyok az édeskés illatoktól, felfordul a gyomrom. Jobban szeretem a friss és a citrusos illatokat. A púdereseket sem bírom. Nem émelyít, csak fojtogat… Azokat az illatokat, amelyeket magunkra kenünk, megválaszthatjuk, ám sok van, amit nem választhatunk meg. Minden embernek van illata, szaga, ha úgy tetszik. Vannak, amelyek vonzanak bennünket, s vannak, amelyek taszítanak. A vonzás egy különleges dolog, és nagyon sok részből tevődik össze. Nem taglalom, mert akkor még holnap reggel is itt rónám a sorokat. Csak az illat részére térek ki itt… Nos, néha magad sem tudod, miért vonzódsz valakihez. Külsőre nem annyira tetszik, mégis szeretsz a közelében lenni, sőt egyre többet szeretnél… Egyszerűen vonz. Az illata az, ami bár nem tudatosul benned, mégis magával ragad. Ez nem a parfüm, amit használ, hanem valami egészen más…
Az illatok egyébként hatással vannak mindenre, a szívedre, a lelkedre, a betegségeidre, az érzékeidre... Az állatoknál különös jelentőségük van az illatoknak: ennek alapján választanak párt. Szendi Gábor egyik írásában arról ír, hogy az emberi szaglásról azt tartják, hogy elkorcsosult. Szerinte nem, hiszen elég, ha csak a metrón utazunk egy megállót… Szagorgia!
Mindenkinek van egy senki mással össze nem téveszthető testszaga. Olyan ez mintha egy ujjlenyomat lenne, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, ami csak rád jellemző, neked van, a tied. Genetikai háttér, még ha nem is épp olyan, mint az állatoknál.
Az arcok, képek mellett a szagokat, az illatokat őrzöd meg, olykor hosszú-hosszú éveken keresztül. S ha életed során összeakadsz valakivel, nem csupán az arca, a vonásai, egy kép vagy képsorozat marad meg benned róla, hanem az illata is…
Aztán van, hogy sokáig keresed ugyanazt az arcot, ugyanazt a képet, ugyanazt az illatot…