.jpg?ph=8b00ed66c6)
Árulkodó beszéd
Gyakran gyártunk olyan megállapításokat, hogy „az vagy, amit megeszel”, vagy, hogy az „öltözködésed mindent elárul rólad”, „az vagy, amit adsz”, „az vagy, amit megteszel”. A fél lapot is teleírhatnám ilyen ál- és fél igazságokkal. Azért írom, hogy fél igazság, mert mindegyik elgondolkoztató, és mindegyikben van valami „igazságmorzsa”.
Hogy mégis mi az, ami a legtöbbet elmondja rólad? A beszéded, a kimondott szavaid, a megfogalmazott mondataid, azok tartalma, hanglejtése, szóhasználata. A beszédünk, a megfogalmazott mondataink értelme pedig visszahat ránk, mondhatnám „visszaüt”…
Azt szoktuk mondani, hogy van negatív és pozitív gondolkodású ember, ami nyilván megjelenik a beszédében, a kifejezésmódjában is. A másik megfogalmazás szerint van reaktív (visszaható) és proaktív (előre mutató, előre látóan cselekvő, önmagáért felelősséget vállaló) embertípus. Bizonyára sok másban is különböznek, de az egyik legmarkánsabb eltérés éppen a beszédstílusukban, beszédmodorukban fedezhető fel.
A reaktív vagy negatív ember nyelvhasználata szinte felmenti őket a felelősségvállalás alól. Azt mondják: „nem tehetek semmit”, „én már csak ilyen vagyok”, „muszáj megtennem” vagy éppen „nem tehetem”. Előre eldönti, hogy amit akar, szeretne, az „úgysem fog megvalósulni”, „abba úgysem fognak belemenni”.
Hoppá! Magadra ismertél? Csak ennyiből? Az nem jó ómen!
Azt tudnod kell, hogy az ilyesfajta beszéd, hozzáállás önbeteljesítő jóslatként is működik, azaz éppen azt kapod, amire gondoltál. Meghatároztad saját magad, keretek közé szorítottad, korlátoztad. Kapaszkodókat kerestél és rácsot találtál. (Takács Éva után szabadon.) Ehhez jön még az áldozati szerep, amit magadra húztál és neked már csak a kesergés marad, mert hagyod, hogy a dolgok és mások irányítsanak, mert hagyod, hogy a társadalmi környezet teljesen rád telepedjen. Fullasztó közeg.
Én jobban szeretek a másik típushoz tartozni! Gyakran mondták rám, hogy már-már naivan optimista vagyok, s hogy semmi alapja annak, hogy az legyek! De! Van! Én magam vagyok, mert másképpen akarom látni a világot, más dolgokat akarok látni az életemben. Azt gondolom, hogy nem mindig tudom befolyásolni, mit dob számomra az élet, de azt igen, hogyan reagálok rá. Mindig dönthetek másképpen.
„Ha van valami, ami okot adhat számomra az optimizmusra, akkor az nem más, mint az embernek az a kétségbevonhatatlan képessége, hogy tudatos munkával javíthat az életén” (Henry David Thoreau).
Szóval, lássuk a másik oldalt. A pozitív vagy proaktív embert az értékei mozgatják. Vannak neki, ezek mentén él, próbál élni. Neki aztán mindegy, hogy szakad az eső, vagy tűz a nap. Nem ez befolyásolja.
Hogyan beszélnek? Nem ragadnak le egy megoldásnál, alternatívákat keresnek: „másképpen is hozzáállhatok a kérdéshez”, „ezt választom”, „ezt akarom”, „megfelelő választ találok” „ura vagyok az érzéseimnek”. A proaktív/pozitív emberek azokra a dolgokra fordítják az energiáikat, amelyekkel kapcsolatban képesek is tenni valamit. S teszik azt energiáikat összpontosítva, hittel és erővel.
A pozitív/proaktív emberek beszédmódja, stílusa, a kimondott szavai ugyanúgy önbeteljesítő hatással bírnak, csak éppen más az előjele. Hogy jobban érzik magukat? Naná! Tudnak mosolyogni, nevetni, viccelődni, de ami a legfontosabb, mindig tudnak másképpen dönteni.
A mottó:
