.jpg?ph=8b00ed66c6)
Az a másik nap
Mindig az a másik nap! Ez a nap sosem jó, valamiért sohasem megfelelő. Majd, talán holnap! – mondjuk, és mégsem történik semmi.
Meg szoktad tervezni a napodat? Vagy legalább eszedbe jut reggel, hogy milyen napot is szeretnél? Átvillan az agyadon az ébredés és az álom határán, hogy az előtted álló nap csodaszép lesz? Persze, tudom. Dehogy! Épp elég reggel kimásznod az ágyból, megfőzni az első kávét, amitől azt hiszed, magadhoz térsz. Eszedbe sem jut a „szép nap” gondolata, talán csak az, hogy ma már péntek van, s ezzel vége is a hétnek lesz két nyugis napod. Aztán gépiesen végzed a reggeli rutint. Majd a munka. Az irodában, iskolában, gyárban a megszokott dolgok vesznek körül. Teszed, amit tenned kell, s közben eltelik a nap. Na, jó! Néha egy kis izgalom, egy apró történés kiránt a fásultságból, máskor viszont a stressz mar beléd gyilkos fogával… Megszoktad már, nem érdekel, csak legyen vége a napnak.
És megint eltelt egy az életedből, amikor nem érezted jól magad, nem voltak jó, kedves gondolataid, amikor csak reménykedtél, hogy az a másik nap, talán a holnap, könnyebb lesz.
Na, igen! Mit tettél érte? Tulajdonképpen semmit. Pedig lehet másképpen is kezdeni a napot, s hidd el nekem, a kezdésen nagyon sok minden múlik.
Nem lehet rögtön utálattal indulni egy új napnak, mert akkor az egész napod utálatos lesz. Mi lenne, ha csak egy aprócska mosoly jelenne meg reggel a szád sarkában? Csak azért, mert jól aludtál, csak azért, mert felébredtél, csak azért mert a fényes Nap sugarai bekukucskálnak az ablakodon, csak azért, mert az éltető víz csöpög az égből, vagy éppen zuhog. Tulajdonképpen mindegy minek örülsz egy kicsit, csak örülj, mert azzal megalapozod a napodat. Ha pedig nem az jut eszedbe először, hogy mennyi teendőd van az irodában és, hogy vajon miért fog ma letolni a főnök, hanem az, hogy milyen jó, hogy ennyi dolgod van, s hogy egyáltalán van dolgod – megint csak más megvilágításba helyezed az előtted álló órákat.
Minden napnak megvan a maga szépsége, csak meg kell találni benne. Tudod, tudom, most az a válaszod, hogy de hiszen Te keresed, mégsem találod! Igen, tudom! Mindig keresed, sosem találod, mert mindig máshol, másban keresed, sohasem ott ahol Te vagy és sohasem magadban.
Magadban keresd, mert a te napod szépsége nem másokon múlik, hanem rajtad. S ne a holnapot várd, mindig csak a mában keresd a jót, ha a holnapban keresed, abban a másik napban, sosem kapod meg.